74 évvel ezelőtt kezdődött a magyarországi, azon belül a kisvárdai zsidóság gettóba zárása, különös kegyetlenséggel való elkülönítése attól a nemzettől, amelyben született, amelynek nyelvét beszélte, kultúráját, gazdaságát gyarapította, s melynek létéért (szabadságáért) az elmúlt századokban vérével is áldozott.
Abban a tragikus évben, halálvonatok végeláthatatlan sora indult el a magyar területekről a náci koncentrációs táborok felé, Kisvárdáról is. Ezen zsidóság leszármazottai, közel ötven fő férfi és nő, gyermek és felnőtt érkezett Izraelből Kisvárdára október 9-én, hogy emlékezzenek nagy,-és dédapáik-anyáik utolsó útjára.
A delegációt Leleszi Tibor polgármester a Városházán fogadta, majd egy egész napot töltött velük, bejárva a zsidó temetőt, a zsinagógát, illetve végigmenetelte velük az úgynevezett „gettó-túrát” is.
„Két transzportban, 6.935 zsidót vittek el Kisvárdáról. 6.935 embert, lelket! Minden erőszakkal elhurcolttal kevesebben és kevesebbek lettünk, bárhogyan is számoljuk az áldozatokat, mert egy emberélet kiontása is sok.” - mondta Leleszi Tibor hozzátéve: „Emlékeznünk kell ezekre az eseményekre és tanulni belőlük, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg, még hasonló sem. Vallási tanításunk és lelki tapasztalataink arra késztetnek minket , hogy a jóval győzzük le a rosszat. Emlékezzünk, de minden bosszúvágy nélkül, s nem azért, hogy gyűlölet ébredjen bennünk, mert csak egy békés és igazságos világ lesz képes arra, hogy ne ismételje meg a múlt tévedéseit és szörnyű bűneit.” - mondta a Rétközi Múzeumnál kialakított zsidó imaháznál a kisvárdai polgármester.
Városunk gettójának határa, a mai Mártirok útjánál volt, ahol a régi zeneiskolai épületben előbb iskola, majd alkalmi kórház működött. „Azért alkalmi, mert a kórházba sem engedték ki őket.” - tájékoztatott Néző István helytörténész, aki szintén megjelent az egyes emlékező-helyszíneken, többek között ennél az épületnél is.
A gettó-túra a Csillag utcától a kis-állomásig indult. Ezen az útvonalon, a kisvárdai zsidóság két csoportban indult útnak a vagonokba, az ismeretlen balsors felé, 1944-ben.
„Az általunk most megtett úton, gyalogmenetben mentek a kis-állomás felé, ott beterelték őket a Schwartz-fakereskedés, a mai Perdiák-Tüzép udvarába, ahol akkor az ipari vágányok voltak.” - folytatta tájékoztatóját Leleszi Tibor, hozzátéve: „Ezután indult a kisvárdai gettó hétezres (nő, férfi, gyermek és aggastyán) létszáma ismeretlen sorsa felé, hogy a haláltáborok fölötti hamuszín égbe temettessenek. Szomorú szívvel emlékeztünk ma is mindazokra, akik ebben a városban élték le fiatalságuk legszebb éveit, s szellemi vagy fizikai munkájukkal sokat tettek Kisvárdáért.” - zárta szavait a városvezető.
Az emlékezésen beszédet mondott a Gemzséről származó, izraeli Mordechaj Marmorstein, aki egyben főszervezője volt a kisvárdai túrának. Megosztotta gondolatait a kisvárdai gyökerekkel rendelkező Grósz Zsuzsa, a Debreceni Zsidó Hitközség alelnöke, de megtisztelte jelenlétével a túrát a Rosenbaum rabbi-dinasztia egyik leszármazottja is.
Zsidó vendégeink zenéltek, imádkoztak az egyes helyszíneken és lerakták a vallásuk részét képező köveiket is. Hitük szerint, a kő nem hervad el úgy, mint a virág. Ezzel is azt fejezik ki, hogy a lélek örök.
- Durucz Gabi -
Híreink 
