62 évvel ezelőtt, 1956. október 23-án meghasadt az égbolt e hazában, meghasadt itt Kisvárdán is. 62 évvel ezelőtt egy kicsi, sokat szenvedett nemzet adott értelmet és jelentőséget az egyik legnagyobb isteni és emberi adomány, a SZABADSÁG igazságosságának. Egy nép azt mondta: elég volt.
A Himnusz után, Leleszi Tibor polgármester emlékező beszédével vette kezdetét a városi ünnepség október 23-án Kisvárdán:
„Még alig két hete október 6-án, az aradi vértanúkra, a becsület napjára, a szabadság halálára emlékeztünk, most 17 nappal a később a szabadság alig száz évvel későbbi feltámadását ünnepeljük. Mert mindkét alkalomnak a lényege, hogy a szabadságért a legkilátástalanabb helyzetben is vállalni kell a küzdelmet. A forradalom mindössze 20 napig tartott, de az újkori magyar történelem talán legkiemelkedőbb 20 napja zajlott 1956-ban Magyarországon. Annak a napnak aktív résztvevői közül sokan ma is közöttünk vannak, velünk élnek, nekünk tanúskodnak.
A magyarság történetében minden józan megnyilvánulást az erőszak eszközeivel toroltak meg. Fontos, hogy megértsük: 1956 októberének lényege nem csak az, ami megtörtént, hanem az is, amit ma gondolunk és mondunk róla. Mert csak így kaphatnak igazi értelmet a tettek, a gondolatok és az áldozatok!” - mondta a városvezető a Művészetek Háza színpadán, majd színvonalas kulturális műsort adtak a Szent László Katolikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda diákjai.
Az emlékező műsor végén a városvezetők, az oktatási, nevelési intézmények, civil szervezetek, rendvédelmi szervek, egyesületek és pártok képviselői együtt sétáltak a Zrínyi térre, ahol a Győrfi Sándor szobrászművész által készített '56-os emlékműnél helyezték el az emlékezés koszorúit.
A Szózat eléneklése után, az eddigi hagyományoknak megfelelően, a jelen lévő emlékezők Rada János, '56-os kisvárdai hősi halott sírjánál rótták le kegyeletüket a régi temetőben.
- Durucz Gabi -
fotók: Szabó Sándor