A szeptember végén, ünnepélyesen megnyitott, legújabb Szeifried-kiállítás a Kisvárda hősei 1914-1918 címet viseli. A kisvárdai hősöknek, lelküknek, személyüknek állít emléket!
„Az arcokon tükröződik az elszánt, mély hazaszeretet, a hősies tenni akarás, és a bátor katonai önfeláldozás. Úgy érzem, hogy a művészet lényege az, hogy kiragadjon a lélek belsejéből egy –egy mély nyomot, és tükröztesse úgy az arcokon, mintha hű krónikása lenne az időnek. Kisvárda művészének ez ismét sikerült! Köszönjük a mai kiállítás arcképcsarnokát és azt, hogy elénk tárta Kisvárda hőseinek emberi és hősi mivoltát!” - méltatta köszöntőjében a kisvárdai művészt és alkotásait Leleszi Tibor polgármester.
Néző István helytörténész, mint a kiállítás hivatalos megnyitója és ajánlója, beszédében kétféle elvárásnak tett eleget: először is bemutatta a kisvárdai művész újabb munkáit, azok elkészítésének előzményeit, másrészt bővebb tájékoztatást adott a kisvárdai I. világháborús időszakról.
Néző István beszédéből kiderült, hogy Szeifried Zoltán nem először vállalkozott arra, hogy az első világháborúnak, és a háború hőseinek, áldozatainak és túlélőknek emléket állítson. „Szerencsére nem a vállalkozói szférában tevékenykedik, hogy csupán felvállalja a munkát, és csak noszogatásra csinálja meg, hanem önként! Szeifried Zoltán bizonyos értelemben közmunkás: nem önmagának dolgozik, rajzol, fest, hanem a köznek.” - fogalmazott Néző István.
A tárlat elkészítése előtt Szeifried Zoltán az anyaggyűjtés és adatgyűjtés érdekében felhívást is intézett a lakossághoz, mert célja az volt, hogy minden kisvárdai első világháborús szereplőt megörökítsen, pontosabban azokat, akiről tudomásunk van és arcképünk, fotónk is rendelkezésre áll. Így a maga eszközeivel, most 176 személy esetében megrajzolta a képzeletbeli glóriát. Ismerősen csenghet az Antalffy, Albi, Binó, Bumbera, Csorba, Dagonya, Dicső, Hegedűs, Kastal, Klicsu, Koczmann, Mácza, Maklári, Major, Perdiák, Perényi, Pózner, Rozipál, Szeifried, Szilágyi, Vékony név, hogy néhány példát soroljunk csak fel.
„Azonban, ha majd jól megnézzük a kiállítást, találunk olyan alkotást, amely az „ismeretlen” katonáknak is emléket állít. Ennek ihletője az ún. régi temető református részében megtalált osztrák katonák sírhelye, síremléke volt. Tudjuk az ide temetett holtak nevét, és azt is tudjuk, hogy legalább kéttucatnyi elhunytat helyeztek nyugalomra Kisvárdán, az osztrákokon túl magyart, lengyelt, csehet és oroszt is. Zoltán azzal, hogy nem írta, rajzolta fel a sírkőre a holtak nevét, vagyis névtelenné tette azokat, egyúttal elérte, hogy általánossá vált a kép jelentése.” - mondta a helytörténész.
„A rajzaimmal való tisztelgéssel méltó emléket és emlékeztetőt szeretnék adni, a száz évvel ezelőtt élt hősöknek, akik reményteli jövőjüket, álmaikat, vágyaikat, és végül - ami a legdrágább - életüket adták a hazáért! Úgy érzem, hogy múltunk, hagyományaink, kultúránk ápolása, további értékekkel való megtöltése a jelenben is feladatunk. Ez a hozzáállás biztosíthatja jövőnket is hazánkban, megmaradásunkat a világban. Múltunk a jelenünk, jelenünk a jövőnk!” - nyilatkozta Szeifried Zoltán, aki a portréit tartalmazó kötetet Kisvárda Önkormányzatának ajándékozta és ünnepélyesen adta azt át a polgármesternek. Kulturális műsorral közreműködött a kisvárdai Férfi Dalárda.
A kiállítás október 27-ig tekinthető meg díjmentesen a Művészetek Háza kiállítóterében,
az intézmény nyitva tartási idejében.
-Durucz Gabi -
Híreink 
