Április 11. táján sokunk számára magától értetődik, hogy fellapozzunk egy verseskötetet, és lassan, tűnődve újra elolvassuk kedvenc költeményünket. Többek között ennek a hagyománynak a megőrzésére jött létre kilenc éve városunkban a Kortárs Magyar Gyerekversek Szavalóversenye, amelyet mára a városi óvodák bevett kulturális találkozójaként tartanak számon.
Kilenc évvel ezelőtt azzal az érvvel sikerült rávenni az óvodapedagógusokat a kortárs gyerekversek tanulására, tanítására, hogy az irodalomnak ez a területe évenként megújul, így biztosítva önmagából fakadóan a folyamatos frissítést. De emellett más fejleszthető területek is kínálkoztak az adott programban. Többek között az idén átalakítottuk a találkozó formáját, ebből adódóan a kulturális program neve is megváltozott, hiszen az idei évben már nem a versengés, hanem az ünneplés lett a közös cél, az elnevezés így változott a Kortárs Magyar Gyerekversek IX. Ünnepi Találkozójává. Karasz Istvánné Judit javaslatára történt mindez, aki a gyermeklélek avatott ismerőjeként az ünnepélyes megnyitó beszédében elmondta, hogy mindenképpen fontosnak tartja a kortárs versek megismertetését a legfiatalabb korosztállyal, és mellette hasznosnak véli, ha biztosítjuk gyermekeink számára a szereplési lehetőséget, hiszen az iskolai érettséghez fontos kompetencia elsajátításáról van szó, amikor egy kisgyermek bátran, örömmel és lelkesedéssel tud kommunikálni a versek, az irodalmi alkotások segítségével.
Az idén az is újdonság volt, hogy a házigazda, Móricz úti óvoda nagycsoportosai dramatizálva adták elő, Finy Petra, Az oroszlán tekintete című meséjét, amellyel minden résztvevőt nagyszerűen hangoltak rá a kortárs gyerekversekre. Mivel az idén nem szavalóversenyben gondolkodtunk, ezért óvodánként egy-egy kötetet választottunk ki az elmúlt néhány év magyar líraterméséből; Kiss Ottó: Ne félj, apa!, Az informatikus kutyája, László Noémi: Bodzabél, Albert Homonnai Emőke: Lencsi könyve, Gáti István: Tök Magda kalandjai, Tóth Krisztina: A londoni mackók, Kollár Árpád: Milyen madár?, Miklya Zsolt: Végtelen sál című kötetekből kaptunk izgalmas válogatást. Mindig különleges és megható élmény, amikor az addig csak magunkban, befelé olvasott versek gyerekszájból hangzóvá válnak és gyermeki lelkülettel életre kelve betöltik a teret.
A versek után szokás szerint a legújabb gyermekkönyvek bemutatása következett. Mivel már negyedik éve veszek részt a Gyermekirodalmi Intézet TOP50-es válogatásában, ezért szívesen osztom meg a legkisebbekkel is a nekik szóló alkotásokat. 2017-ben is remek gyerekkönyvek láttak napvilágot, ezek közül is nagy örömmel fogadtuk Máray Mariann elbűvölő böngészőjét, az Utazz Bálnabusszal című nagyalapú könyvet, ami kifogyhatatlan élményforrássá válhat mindenkinek. Nagyszerű kalandozást jelenthetnek még Kiss Ottó és Tóth Krisztina legújabb meséskönyvei, a Meséld újra! sorozat Gilgames története, és egy nagyszerű vállalkozás a Mórától az Esti mesék lázadó lányoknak.
Nem hiába írja Dosztojevszkij, hogy: „A gyermektársaság gyógyír a lélekre.” ennek az igazságát élhetjük át minden évben a Móricz úti Óvodában, amiért nagy köszönettel tartozunk mindenkinek, aki részese volt az eseménynek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Finy Petra meséjét Karasz Istvánné Judit néni dramatizálta, a szereplők: Barkó Csenge, Boda Lara, Csengeri Milán, Csengeri Noel, Kiss Annabella, Lukács Mátyás, Tóth Kristóf, Varga Gabriella, Vágó Boglárka és Vágó István voltak.
Tari Istvánné, ötletgazda
a Bessenyei György Gimnázium és Kollégium tanára
Híreink 
