Irány a Zemplén! Már gyermekkorban is felejthetetlen élményt jelent egy-egy erdei kirándulás. Az őszi napsütésben, a színes faleveleket látva az ember - kortól függetlenül - ösztönösen vágyik ki a természetbe.
Ezért indult nagy várakozással a Vári Emil Általános Iskola közel 180 felső tagozatos diákja a Zemplénbe a fekete-hegyi kilátó felé. Tercza Zsolt diákönkormányzatot segítő pedagógus szervezésében négy autóbusz vitte a diáksereget és tanáraikat Mikóházára, hogy megtegyék a több állomásból álló 8 kilométeres hegyi túrát.
A községet átszelő Bózsva patakon áthaladva, a 95 pincéből álló népi jellegű pincesortól indult a Fekete-hegyi kilátóhoz vezető út. A tengerszint felett 581 m magasan lévő hegycsúcson rendkívüli körpanorámát nyújtó kilátótorony várta a csapatot. Alatta, mint egy terepasztalon sorakoztak a falvak, - pompás, lenyűgöző volt a látvány. Beleszippantottunk a friss hegyi levegőbe, s éreztük, hogy nyoma sincs bennünk feszültségnek, szinte új energiát nyertünk.
Élményekkel telve értünk haza, sokan már a buszon pihentető, mély álomba szenderültek.
Rendhagyó környezetismeret óra az őszi erdőben
A 2. évfolyamosok a ricsikai erdőbe tettek kirándulást, hogy környezetismeret órán szerzett ismereteiket tapasztalati úton mélyítsék el, nagyító alá vegyék a természetet. Ha az órán tanultakat tevékenység közben a valóságban is megtapasztalhatják, sokkal maradandóbb tudásra tesznek szert pl.: gomba - és kéregvizsgálat, nyomkeresés és növényhatározás során. Találkoztak az erdő egyes szintjeinek jellemző növényeivel és néhány állattal is, miközben az erdőjárás szabályait is igyekeztek betartani.
Sétálva a rozsdabarna, süppedős avarban testközelből láthatták a természet átváltozását. Ahogy közeledik a hideg, egyre kevesebb a napsütés, a levelek zöld színét adó klorofill szép lassan elkezd lebomlani. Korábban a tanórákon interaktív táblán, digitális tananyagon keresztül tanulhatták meg, miért hullatja le a növény a leveleit. A madárcsicsergéstől zajos őszi erdőben leveleket, terméseket gyűjtöttek, melyekből aztán rajz, technika órán csodálatos alkotások készültek.
Faültetés
„Ültess fát! Hogyha mást nem, lombot ád.
Árnyékában megpihenhetsz, gondot ő visel reád.
Jó tavasszal nyit virágot, messze érzed illatát.
Kis madárka száll reája, ingyen hallgatod szavát. Ültess fát!” /Jókai Mór/
A környezettudatos szemlélettel, a zöldterületek és növények fontosságával, védelmükkel és életünkre fontos hatással lévő szerepükkel már egészen kis korban megismertetjük a gyerekeket. Mivel nem mehetünk minden nap erdőt járni - egy kedves felajánlásnak köszönhetően - a fákat hoztuk be az iskola udvarára. Az 1. és 2. évfolyamos párhuzamos osztályok ültettek el, fogadtak örökbe díszes szalaggal megjelölve egy-egy kis őshonos hárs- és nyírfát, s egyben fogadalmat is tettek a fák gondozására, védelmére. Azóta is locsolgatják, figyelik, óvják, a szünetekben megsimogatják a kis facsemetéket. Talán mert érzik, hogy ők is még „gyerekek”, szeretet, odafigyelés kell nekik. De öröm nézni a felsőbb évfolyamosokat is, ahogy délutánonként gondozzák az iskola udvarán lévő kiskertet, locsolják az elültetett növényeket, összegyűjtik a lombot.
Ma, amikor arra panaszkodunk, hogy gyermekek keveset tartózkodnak a szabadban, az iskola egyre nagyobb teret kell, hogy adjon a természettel való szoros kapcsolat kialakításának. Így lesznek diákjaink környezetüket védő, felelősségteljes felnőttek, akik továbbadhatják gyermekeiknek a természet szeretetét.
Gyüréné Gyarmati Viola