Ilyen még nem volt a Vári történetében! 150 gyerek a Diákönkormányzat szervezésében lehetőséget kapott arra, hogy egy kellemes őszi napon a Zemplénben lévő fekete-hegyi kilátóhoz kirándulást tervezzen.
A sok jelentkező miatt három buszt kellett bérelnünk. Mi, nyolcadikosok kaptuk a legjobb helyeket, mivel utolsó évünket töltjük a Váriban. Az úton hamisan, hangosan énekeltünk a mai pop - slágereket, felszabadultan mosolyogtunk a fényképezők kamerájába, mit sem sejtve a ránk váró nehézségekről. Dél körül érkeztünk meg Mikóházára, és mindenki izgatottan várta a hegymászást.
Tanáraink vezetésével elindultunk, és egy rövidebb szakasz megtételével az első megállóhoz jutottunk. Az alsóbb évesek kíváncsian bámészkodtak, és felsikítottak a két foltos szalamandra, illetve a hegyoldalon kecsesen lépkedő őz láttán. A csúszós, sáros emelkedőn egymásba kapaszkodva próbáltunk feljutni, így a negyedik pihenőhelytől csak a 7. és 8. évfolyam folytathatta a túrát. Mikor a hegy ormán a kilátó mellett megálltunk, büszkeség töltött el minket, hogy a 3,5 kilométeres utat képesek voltunk megtenni.
Vidám, vicces fényképeket készítettünk egymásról, és neveinket belevéstük a padokba, örök emléket hagyva ezzel az utókornak. Olyan jó volt egy napra elfelejteni az iskolapadot, és az sem jutott eszünkbe, hogy holnapra még nem tanultunk semmit.
Kimerülten és sártól ragadva ültünk fel a buszra, amely zengett az őszinte, önfeledt kacagástól. Visszagondolva milliónyi emlékkel gazdagodtunk, és már előre tudjuk, hogy a” kis” csapat a téli túrát együtt csinálja végig.
Lázár Eszter Anna
Molnár Dóra
Szakszon Eszter
8. b osztályos tanulók