Most, amikor a város ezer esztendős múltjára tekintünk vissza, egy mottó jut eszünkbe: A VÁROS, AMELY BEFOGAD.
Igen, egy olyan szellemiségű városban élük, amely befogadó. S ehhez kellettek olyan nagyszerű emberek, akik életükkel, tevékenységükkel értéket képviseltek, teremtettek. Akik megteremtették a modern, polgári Kisvárdát. Ezeket a személyeket gyűjtötte és gyűjti csokorba a Kisvárda Települési Értéktár Bizottság, s állít nekik emléktáblát a Városszépítő Egyesület.
Tette ezt elsőként Halassy Gyula olimpiai bajnokkal, Várkonyi Mihály színésszel, Mayer György igazgató úrral, Bujdos Géza főjegyzővel, Liptay Béla képviselővel és tette ezt 2023. január 26-án, amikor dr. Virágh Ferenc helytörténésznek állított emléket.
Száz évvel ezelőtt is befogadó volt város, hiszen a Virágh család is, akik a trianoni döntés miatta román zaklatások miatt költözött a születő kishazába, s telepedett le városunkban, ahol házat, otthont, hazát talált. Az apa közjegyzőként megbecsült polgára lett városunknak, míg fia, Ferenc befejezhette megkezdett, több várost érintő középiskolai tanulmányait a kisvárdai főgimnáziumban. Utolsó évesen vezetője lett a Petőfi diák önképző körnek, verseket írt, szavalt. A gimnázium névadó ünnepségérre tanulmánnyal és saját verssel jelentkezett, melyet ünnepi keretek között maga adott elő. Egyre jobban kibontakozott benne a líra, verseit nemcsak a helyi lap, de megyei és országos lapok is publikálták.
Édesapja korai halála megakadályozza az érettségi vizsgát követően tovább tanulását, s a Felsőszabolcs újság szerkesztője lett rövid időre Bencs Mihály mellett. Egy év szerkesztői, tanonc idő elteltével apja nyomdokait követve jogi egyetemre ment, amelyet 1931-ben sikerrel abszolvált. Ebben az időszakban jelent meg első verseskötete, a Tiszta szó kell … címmel. Tehetségét mutatja, hogy a Nyugat kritikusai is méltatásra érdemesnek találták az ifjú poétát.
1930-1935 között a Felsőszabolcs lap főszerkesztője. Megújítja az újságot, új rovatokat indít, tárcákat ír, publikálja a helyi alkotók műveit, s hozzákezd Kisvárda történetének monografikus feltárásához, melynek részeredményeit három éven át publikálja a lapban. Formálja, alakítja Kisvárda polgári tudatát, példát és feladatot adva az utókornak.
Öt év szerkesztői csalódottságtól eltelve így fogalmaz:„Valahogy úgy kell annak lennie, hogy Kisvárda minden szükséglete szükséglet, kívánsága kívánság és vágya vágy maradjon, és sohase ismerjük meg az eredmények elérésének diadalmas örömét. ...Megszoktuk, hogy szavunk visszhang nélkül marad, s nem bánjuk. Mi legalább megtesszük azt, ami a mi eszközeinktől, a mi csekélyke erőnktől kitelik. ...Lehet, hogy pusztába kiáltó szó marad szavunk, de ha csak egy kevéssel is előbbre juttatjuk céljaink valamelyikét, akkor az egész betűhalmaz nem volt hiábavaló.
Egy olyan, Kisvárdához elkötelezett személynek állítottunk emléket, aki nagy lelkesedéssel kötődött városunkhoz, s éveken keresztül küzdött annak felemeléséért, életének jobbá tételéért.
Sajnos félrekezelt betegsége megszakította az életműve kiteljesedését. De szellemisége, kutatói elhivatottsága máig példaadó az utókor számára. Ezért őrzi emlékét városunkban utca, a kultúra területén végzett eredményért szakmai díj, és mától, a Városszépítő Egyesület jóvoltából emléktábla.
Szivák Gábor
könyvtárigazgató
Híreink 
