A karácsony ünnepe egy egészen más világ hangulatával borítja el a szívet: felemel a szépség, a béke, a szeretet, a fény világába. Jólesik ez, a hétköznapok szürkesége, gondjai-bajai közepette.
Isten eljött a mi világunkba, hogy bennünket, egész életünket, minden tevékenységünket felemelje a maga világába. „A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát”- mondta Izsaiás próféta.
A fény jelképe annak a valóságnak, hogy Jézus születése, köztünk-lakása fényt és meleget hozott az emberi életbe. Karácsonykor éppen ezért megenyhülünk egymással, mi emberek. Így bizonyítjuk, hogy megértjük, miért jött közénk az Isten.
December 21-én téli napforduló van. Valóságosan is több fény jut a Földre, hosszabbakká válnak a nappalok. A „Betlehemi csillag” is olyan különleges együttállása a csillagoknak, amely ritka és rendkívüli jelenség. A Jupiter és a Szaturnusz találkozott a Halak csillagképében, ami félévezredenként egyszer fordul elő.
A ma művelt ember számára már nem lehet kérdéses Jézus létezése. Neves történészek számolnak be életéről, tetteiről. Már a középkori költő Angelus Sziléziusz is megírta: „Hiába született meg Jézus Betlehemben, ha nem születik meg a te szívedben.”
Karácsonykor, az élet felpörgetett idejében megáll a rohanó ember. Nagyobb ünnep van a karácsonynál, de szebb, szívet melengetőbb nincs! Vajon miért van ez?
Önmagában az első betlehemi karácsony egyáltalán nem volt szép. Mert mi szép van egy elhanyagolt istállóban, mi szép van a szegénységben és mi szép van az emberek rideg közönyében?
De nem lehet olyan nyomorúság, szürkeség, reménytelenség, elhagyatottság, amely széppé ne válna-ha megjelenik benne a szeretet, az Isten.
Mennyire megdöbbentő az, hogy Jézus nem gazdag császárként jelenik meg a Földön, hanem éppen alázatosságában mutatja meg isteni hatalmát, méltóságát. Ez az alázat a nagy tudás és a szeretet kifejezője. Csak akkor tudjuk elfogadni egész lényünkkel egy szegényes istálló Gyermekéről, hogy Ő az Isten Fia, ha át tudjuk érezni az emberekről, hogy testvéreink az emberségben.
„Emberré lett az Isten, hogy embernek lássuk az embert!”
Mennyivel szebb és emberibb lenne a világ, ha mindenkor ember találkozna emberrel!
„Embernek lenni! Csak embernek
- semmi egyébnek -
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
és Isten-lehelte szépnek!”
(Sík Sándor)
Mit találtak a pásztorok Jézusnál? „Ünnepi fényt” a mindennapok egyhangúságában.
Sok szépsége van a pásztoréletnek, mint ahogyan az összes szakmának, hivatásnak. Szerencsés, aki ezeket a szépségeket észreveszi, de némelykor az emberi léleknek többre van szüksége. Ez a családi ünnepek értelme, elsősorban a karácsonyé.
Kiemelkedik a hétköznapokból az ünnepi ruha és asztal. Boldog az, kinek lelkében is kigyulladnak a karácsony gyertyái.
„Nincs ember annál szomorúbb, mint aki karácsony este sír”.
Az ajándékozás a szeretet ősi kifejezésmódja. Sajnos, sokszor éppen az ajándékozási kedv tereli el figyelmünket a legnagyobb ajándékról: Jézusról. Ajándékaink is csak úgy érnek valamit, ha én magam vagyok az ajándék embertársaimnak.
Karácsonykor újravarázsolt énemet ajándékul kell, hogy nyújtsam azoknak, akikkel együtt telik életem.
Törekedjünk arra, hogy karácsony után is megőrizzük tiszta és boldog lelkületünket, mert így megmaradna a szeretet, az egymásra való odafigyelés, a tisztelet!
Eme gondolatok jegyében kívánok Kisvárda valamennyi lakójának békés,
boldog, szeretetteljes karácsonyt, áldott ünnepet!
Leleszi Tibor
Kisvárda város polgármestere