A múltba csak egy út vezet: az emlékezeté. S a jövőbe is csak egy út visz: az életé. Minden, ami megtörtént velünk a múltban, az velünk lesz a jövőben is, és minden, amit ma cselekszünk, az a jövőben válik emlékezetünk részévé. Így él velünk Trianon emléke is. És így válik emlékezetünk részévé nemzeti összetartozásunk napja.
1920. június 4-én történt, magyarok millióinak okozott kitörölhetetlen fájdalmat. A nemzeti összetartozás napja azt üzeni minden magyarnak, köztük nemzeti kisebbségeink tagjainak, minden szomszédunknak és minden európai népnek, hogy közös jövőnknek és sikerünknek csak az együttműködésre való nyitottság és az egymás iránt tanúsított kölcsönös tisztelet lehet erős fundamentuma.
Vannak közös kincseink, vannak közös terveink. Egy közösség, egy nemzet vagyunk: összetartozunk, mert összetartozni jó. 2010 óta erre emlékeztetjük magunkat minden június 4-én. Egy olyan napon, amely az összetartozásunkat ért legnagyobb kihívás évfordulója: amikor is államhatárokkal választottak el minket egymástól magyarországiakat.
A nemzeti összetartozás napján, a régmúlt tragédiájára emlékezve, ma délelőtt az összetartozást együtt, közös dallal, a Szent Bazil Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium diákjai a határon túlról érkezett királyhelmeci gimnáziummal és az Árvalányhaj énekkarral karöltve példázta Kisvárdán.
„A 20. század megtanított minket arra, hogy hová vezet, ha a széthúzás, „a meg nem gondolt gondolat” és felelőtlenség útjára sodródunk, vagy oda kényszerítenek bennünket. Megtanultuk, hogy fel kell ismernünk, ki kell mondanunk és meg kell védenünk érdekeinket és értékeinket. Megtanultuk, hogy az igazságtalanság és az önkény ellen csak szabadságunk megőrzése nyújt védelmet. Ez a tudás közös kincsünk! De vajon mit is jelent a nemzeti egység, amiről annyit beszélünk?” - kérdezte emlékező beszéde elején a kisvárdai polgármester, majd válaszolt is:
„A nemzetet életben tartó hazafiságot, az összetartozás tudatot körülírhatnánk , filozófiai elméletekkel, de egyszerűen megelégedhetünk annak kimondásával, hogy az a hely, ahol élünk, a miénk. A miénk, és valamiért szeretjük. Hűségesek vagyunk hozzá és kitartunk mellette. Bátran kijelenthetjük, hogy a nemzet sorsközösség. Nem más tartja össze, mint a szeretet, a ragaszkodás, a hűség, az összetartozás egymásba kapaszkodó kis körei. Ahogy Szent Pál fogalmazott: „tagjai vagyunk egymásnak.” - mondta Leleszi Tibor.
A megható és egyes elemeiben látványos kulturális műsor után az eddig hagyományokhoz hűen, a jelen lévők együtt sétáltak a belvárosi körforgalomhoz, ahol a város,-és intézményvezetők, civil szervezetek, egyesületek és a rendvédelmi szervek az emlékezést és az örök összetartozást szimbolizáló koszorúkat helyezték el a trianoni emlékműnél.
Fotók: Babják János
Híreink 
