Ma már mindannyiunk számára természetes, hogy nemzeti ünnepeinken, a különböző sportversenyeken, szilveszter éjjelén, valamint más jeles ünnepeinken, Kölcsey Ferenc és Erkel Ferenc alkotását, a Himnuszt hallgatjuk, énekeljük.
Természetes, pedig a magyar himnusz az egyetlen állami himnusz a világon, amelyet semmilyen törvény, uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelezővé egészen a rendszerváltásig. Nem szerencsés rangsorolni a nemzeti himnuszokat, ám elmondhatjuk, hogy a magyar himnusz mind irodalmi és zenei, mind formai és tartalmi szempontból kiemelkedően jeles mű. Büszkék lehetünk rá! Büszkék lehetünk ma már 194. születésnapját ünneplő nemzeti imánkra! Mely magyar kultúránk alapja, és a magyar kultúra napjának főhőse, hiszen a kézirat tanúsága szerint, 1823. január 22-én tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát Kölcsey Ferenc. Ennek emlékére, 1989. óta ez a dátum, a magyar kultúra napja.
A 194 éves Himnusz közös eléneklésével kezdődött a városi ünnepség Kisvárdán, a Művészetek Háza nagyszínpadán, majd Leleszi Tibor polgármester mondta el ünnepi beszédét:
„A nemzet kultúrája nem lehet senkinek a személyes tulajdona, hanem közös tulajdon. Rontani, rombolni, pusztítani lehet, de építeni csak olyan állam képes, amelyek polgárai szabadon beszélik meg egymás között, hogy mit helyes és mit helytelen gondolniuk és cselekedniük. Ahol az én, te, ő, mi, ti, ők, rendje egyszerre, de nem egymás ellenében uralkodik.” ...(...)...- mondta a polgármester, hozzátéve: ...(...)...„Számomra ez a az ünnep, a nagybetűs ünnepek közé tartozik. Megemlékezni arról, ami az embert megtartja az örökkévalóságnak. Arról, amely hirdeti azt amiért élünk, és azt ahogyan kellene élnünk, hogy megmaradjunk az utókor emlékezetének. Hirdeti azt az eszmeiséget, azokat a mély tartalommal bíró gondolatokat, mely a magyarságtudat hangsúlyozásának éltető ereje.”
A magyar fotóriporterek legjobb képei
Az ünnepség keretében, rendhagyó módon nyílt meg a 34. Magyar Sajtófotó Kiállítás kisvárdai tárlata.
„...(...)...Célunk volt, hogy ma, a magyar kultúra napján, egy olyan kiállítást hozzunk el Kisvárdára,, ahol a való élet azon szeletei kerülnek megvilágításba amelyben élünk, s amelyet meg kell mutatnunk a világnak. Azok a fotóriporterek, akik ezeket a képeket olykor saját életük kockáztatásával készítettek el, hírt adnak a világnak. Hírt arról, ami sokszor láthatatlan, de mégis létezik, ami sokszor látható és súlyos helyzeteket teremt. Köszönjük a kiállítás minden fotóriporterének, köszönjük Szigeti Tamás fotóriporternek, a kiállítás kurátorának, hogy lehetőséget kaphattunk! Lehetőséget, hogy azon kiváltságos nagyvárosok között lehetünk, akik szemlélőivé válnak ennek a nagyszerű és mély tartalommal bíró kiállítás elgondolkodtató témájú képeinek....(...)...” - mondta Leleszi Tibor.
Szigeti Tamás fotóriporter, a kiállítás kurátora sajnos elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni a megnyitón, de levelében üzent a közönségnek.
„...(...)...A kiállítás képeinek összeállításakor a hagyományos kategóriák fotóit és a menekültválságról készült képeket egyaránt igyekeztünk úgy válogatni, hogy a bemutatott képanyag tükrözze azt a sokféle látásmódot, amellyel a fotográfusok feldolgozták az elmúlt év legfontosabb eseményeit, történéseit.
Mindezt a korábbiaktól eltérő formában, nem egyenként bekeretezett, falra akasztott képeken mutatjuk be. Az itt látható papírtekercsek a sajtófotók eredeti megjelenési formáját, a ma már sajnos egyre fogyatkozó nyomtatott újságok, a napilapok, magazinok világát idézik fel.
Nagy öröm számunkra, hogy a tavalyi bemutatkozás után, Kisvárda visszavárta a Magyar Sajtófotó Kiállítást és itt az új helyszínen, a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza falai között, igazán méltó helyszínen, ismét bemutathatjuk önöknek a magyar fotóriporterek elmúlt évben készített felvételeinek legjavát.” - írta levelében Szigeti Tamás.
A 34. Magyar Sajtófotó Kiállítás február végéig látható a Művészetek Házában.
Virágh Ferenc Díj – a helyi kultúra őrzőinek
Immáron harmadik éve, hogy a magyar kultúra napján adjuk át a Virágh Ferenc városi díjat, mely azon magánszemélynek adható, aki huzamosabb időn keresztül, kiemelkedő tevékenységet folytatott és teljesítményt ért el Kisvárda kulturális értékeinek teremtésében, megőrzésében és gazdagításában.
Kisvárda Város Önkormányzatának Képviselő-testülete döntése értelmében,
2017-ben, a Virágh Ferenc díjat
SZEREGNYI LÁSZLÓ kapta.
Szeregnyi László kitüntetését felesége, Zsuzsa kíséretében vette át Kisvárda polgármesterétől.
Szeregnyi László kapcsolata a kultúrához és a közművelődéshez már ifjúkora óta szorosnak mondható. Alapító tagja, később vezetője a Vas- és Gépipari Szövetkezet „Fészek” klubjának. 1979-ben végzett a Debreceni Tanítóképző Főiskola népművelés-könyvtár szakán.
1977 óta a Városi Művelődési Központ – most Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza – szakelőadója. 1980-tól a kisvárdai asztalitenisz bajnokságok szervezője. Tevékeny résztvevője, kezdeményezője Kisvárda és az intézmény számos kulturális programjának, korábban az „Öreg Várak Ifjú Városai” kulturális és sportvetélkedőknek, majd az Amatőr Országos Színjátszó Találkozóknak.Közreműködött a Várszínház alapításában és a nyolcvanas években a „Mikó István-féle színtársulat” előadásainak színrevitelében, közönségszervezésében; kezdetektől tevékeny szervezője a kisvárdai színházi fesztiválnak.
Nevéhez fűződik az „Életet az Éveknek” kisvárdai nyugdíjas klub megalakítása. Alapító tagja, jelenleg is alelnöke a Magyar Ultiszövetségnek; a Múzeum Baráti Körnek, a Béres József TIT Egyesületnek, az Első Kisvárdai Képzőművészeti Műhelynek, ez utóbbiakban elnökhelyettesi feladatokat lát el. Aktív tagja és közreműködője a Kisvárdai Kulturális Egyesület, a Rákóczi-Szövetség és a Városszépítő Egyesület tevékenységének.
Számtalan kiállítás szervezőjeként munkájában a helyi alkotók műveinek bemutatása mellett szervezett már kiállítást szlovén faragóknak, Búza Barna szobrászművésznek, Macskássy Izolda festőművésznek. Rendszeres kapcsolatot ápol a kárpátaljai és felvidéki képzőművészekkel, különös tekintettel a testvérvárosi Királyhelmec „TICCE” alkotóival.
Rendszeresen közreműködik a Rétközi Múzeum és a Várday István Városi Könyvtár programjain. Munkáját mindig nagy lelkesedéssel, idejét, szabadidejét nem kímélve, körültekintően végzi. Számos elismerése közül legbüszkébb az „Érdemes és eredményes munkássága elismeréseként” Göncz Árpádtól kapott magyar köztársasági ezüst érdemkeresztre.
Ének, hangszer és zene – kultúránk gyöngyszemei
S persze nincs kultúra napja, kulturális, művészeti műsor nélkül, melynek szereplői a kisvárdai Weiner Leó Alapfokú Zene-és Művészeti Iskola, illetve a Királyhelmeci Zeneiskola növendékei, pedagógusai voltak:
- Pengető Citeraegyüttes: Mák Dávid, Mák József, Antal Eszter. Felkészítő: Ladányi-Pócsik Erika.
- Újhelyi István-trombita, felkészítője Szabó Lóránt. Zongorán kísért: Hidi László.
- Dzsubák Levente-furulya, felkészítője Újhelyi István. Zongorán kísért: Hidi László.
- Molnár Eszter-ének, felkészítője Vida Szűcs Mária.
- Királyhelmeci Zeneiskola-zongora-Varga Szabolcs, felkészítője Mentó Erzsébet. Négykezes-Gaboda Anikó és Tomori Mária tanárok.
- Páricsi-Nagy Rezeda-zongora, felkészítője Dr. Gulácsyné Turi Erika Erzsébet.
- Varga József-gordonka, felkészítője Agárdi Gáborné. Zongorán kísért: Miller Olga.
- Baksa Hajnalka és Bojza Viola-hegedű; Baksa Róbert nagybőgő; zongorán kísért: Maczurka Edit.
„Egy nép, a kultúrája és a hite nélkül megszűnik létezni” - őrizzük hát és óvjuk,
hogy mindig emelt fővel és büszkén hirdessük azt!
- Durucz Gabi -
fotók: Fodor Péter
Híreink 
