Idén április elsején, Kisvárda újkori várossá nyilvánításának 46. évfordulóján, rendhagyó kiállítás nyílt a Várszínház és Művészetek Háza kiállítóterében. A kortörténelmi, grafikákban való képi feldolgozást Szeifried Zoltán festő-grafikus készítette, aki nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a neolitikumtól a jelenkorig végigvezetni Kisvárda történetét képi formában.
A sorozat első darabjaiból nyílt tárlat, amely az alkotó által életre hívott Kisvárdai Történelmi Mozaik gyűjtőnév alatt látott napvilágot. A XIX. század közepétől a közelmúltig alcímet viselő, Élet-Rajz bemutató, 100 db portrés életrajzot mutat be, melynek írója Néző István könyvtáros, helytörténész volt.
A város képviseletében Dudás István önkormányzati képviselő ajánlotta az alkotásokat a számos érdeklődő figyelmébe, Dr. Kriveczky Béla ny. főiskolai tanár, egyetemi docens megnyitó beszédében taglalta a kiállítás jelentőségét, annak fontosságát a jelenkorra nézve.
Gondolatok Szeifried Zoltán felszólalásából:
„Minden értékteremtő, és azt ápoló nemzet büszke hagyományira, múltjára. A változó világ, sok esetben értékvesztő és tévesztő, zavaros identitásban felnövő nemzedéke, tájékozódási pontok nélkül nem kap reális és követésre érdemes mintákat. Sok szempontja van, amiért belevágtam Kisvárda múltját feldolgozó sorozatomnak. A fent említett ok, önmagában is elegendő volna, életre hívni a múltat, grafikáimon keresztül. A város gazdag történelme sok témát adott, és ad munkáimhoz. Évtizedek óta foglalkoztató terveim egyike, hogy elkészítsem Kisvárda városa történetének grafikai feldolgozását, a kezdetektől napjainkig. Az áttekintést a közepével kezdtem, - rendhagyó módon.
A most elkészült időszak a XIX. század második felétől, a közelmúltig mutatja be e korszak közszereplőit, humán értékeit, s mindazon személyeket életrajzzal együtt, akik a város szülötteiként, vagy a városhoz kötődve fejtettek ki, számottevő, kimagasló tevékenységeket, mind emberi, mind szakmai szempontból.
A politikában, jogtudományokban, iparban, oktatásban, irodalomban, vallási tevékenységben, orvoslásban, sportban, és a művészetek különböző ágazataiban nyújtott teljesítmények, elődeink érdemeinek ilyen módon való megismertetése volt a fő célom, az album létrehozásával. Ezzel is emléket állítva a város közelmúltjának, és édesapám, Szeifried László emlékének. A rajzok hátterében a korszak épített örökségei, épületei, városrészei láthatóak. Választásaimban mindezt, természetesen a teljesség igénye és lehetősége nélkül tettem.
Önbecsülésünk, közelebbi, s távolabbi múltunk jobb megismerésének, megismertetésének egyik legfontosabb eleme mai világunkban, a vizualitás. A képzőművészet eszközeivel plasztikusan láttatni világunkból, mi fontos és hasznos információ, megmaradásunk érdekében, számomra üzenet értékű. Egyén és közösség felelőssége, hogy történelmünkkel tisztában legyünk, mert csak azt szerethetjük, amit ismerünk!
A paragrafusok között van egy olyan kitétel a jogszabályokban, miszerint, „A törvény nem ismerete, nem mentesít a felelősség alól…” Jelen kötet tematikájához kapcsolódva, úgy fordítanám meg ezt a passzust, hogy: „Múltunk, gyökereink, épített örökségünk, humán értékeink, szűkebb, tágabb környezetünk nem ismerete, nem mentesít minket a felelősség alól.”
Melyek ezek a felelősségekő Mindezt ki-ki eldöntheti, mikor gyermekei, családtagjai, rokonai, ismerősei, vagy akár egy számára idegen ember érdeklődik szűkebb pátriája felől. Önmagunk és embertársaink megbecsülése múltunk megismerésén át vezet a jelenbe, hogy legyen mit továbbadni a jövő generációinak, tartalomban, értékben egyaránt.”
A tárlat anyagából a közeljövőben könyv készül, melyet Szeifried Zoltán a város közintézményeinek ajándékoz.
A kiállítás április 30-ig tekinthető meg.
Híreink 
