Legújabb kori történelmünk során mindig kiemelkedő jelentőséggel bírt 1848. március 15. megünneplése. Fontos volt, mert a magyar szívekben mindig magában hordozott egy sajátos szimbolikus jelentéstartalmat, a szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzését.
Az ezen dátum által jelképezett korszaknak köszönhetjük a Himnusz-unk keletkezését, zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, azt, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, hivatalos nyelve pedig a latin helyett a magyar lett.
Kisvárda Város Önkormányzata március 11-én pénteken, 10.00 órától tartotta városi ünnepségét az 1848-'49-es forradalom és szabadságharc emlékére.
A Várszínház és Művelődési Központ színháztermében ünnepi beszédet mondott dr. Seszták Miklós kormánybiztos, országgyűlési képviselő, emlékműsorral közreműködött a Kisvárdai SZC II. Rákóczi Ferenc Technikum és Szakképző Iskola.
Dr. Seszták Miklós beszéde:
„Elszorult torokkal, a Nemzeti Dal első sora jut eszembe: „Talpra magyar, hí a haza!”
Mi, magyarok, ebben a nehéz, és számunkra is csak a történelemkönyvekből ismert háborús helyzet árnyékában, az elmúlt napokban megtapasztalhattuk, hogy milyen érzés a reménytelenség könnyeivel küszködő arcokat látni.
Milyen érzés, egy emberéletet egyetlen bőröndbe csomagoló, kétségbeesett és szétszakított családoknak támaszt nyújtani.
Milyen érzés, a félő és semmit sem értő gyermeket, biztató, baráti öleléssel fogadni.
Mi, magyarok, 2022 vészterhes időszakában ismét bebizonyítottuk, hogy ha hív a haza, akkor mi mindig, minden körülmények között, talpon vagyunk! Nincs éjszaka, sem nappal, nincs fáradtság, sem meggyötörtség,nincs megállás, csak tenni akarás! Úgy érzem, az idei megemlékezés kicsit más: rányomta bélyegét sokak életére - köztük hazánkéra is - valami fájdalmas gyász.
A márciusi ifjak gondolatisága talán soha nem bírt még ekkora jelentőséggel, mint most: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” Nem csak azért, mert ez volt 1848-ban a Magyar Nemzet legfőbb kívánsága, hanem azért is, mert ez ma a mai magyarság és mondhatni az egész világ kívánsága!
Tudjuk, érezzük, hogy a jelenleg kialakult helyzet mindenki számára tartást követel.Tartást, kitartást és bátorságot.Mindazt az egyetértést, közös tenni akarást, amely egy emberként mozdítja meg ma Magyarország teljes lakosságát.
Hiszen nem feledhetjük el: a legnagyobb bátorság most is a békéhez kell, amely ma egy ország segítő összefogásában nyilvánul meg, háborús menekült embertársainkért.
Senki és semmi nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy kezet nyújtsunk a szenvedőknek! Hinnünk kell egymásban, hogy közös erővel valósíthassuk meg mindazt, amely egy reményteli jövőt biztosít minden ember számára.
1848 hősei a szabadságért harcoltak! Maguk álltak ki és maguk vitték győzelemre a forradalmat.Hiába szálltak meg bennünket, hiába vetettek oda a győztesek osztozkodásánál, március 15-e minden évben újra és újra emlékeztet bennünket arra, hogy: mi, magyarok, győzelemre született nép vagyunk!
Mindazok, akik országunkért, nemzedékről nemzedékre harcoltak, csak egyetlen dolgot tudtak és akartak: hogy nem szeretnék elveszíteni azt! Ez ma is így van! Bármilyen kor jön, bármilyen súly nehezedik ránk, a magyarok soha nem veszíthetik el hitüket a jövő felett!
A márciusiak is azt üzenik, hogy az az örökség, amelyet Istentől kaptunk, egy közös tulajdon!
Magyarország mindannyiunk közös jövője!
Úgy érzem, március 15-e nemzeti színű kokárdája örökre a fiatalok szimbólumává vált. Azoké a fiataloké, akik nem fogadták el a képmutatást, az alakoskodást és a jövő kilátástalanságát. Így volt ez 1848-ban és így van ez ma is.
A képmutatást nem fogadtuk el, de a bölcsességet igen!
A rossz helyzetet nem fogadtuk el, de türelmet tanultunk!
A reményt soha nem adtuk fel, mert mindig is hittünk és hinni akartunk, akár a végsőkig!
Amikor a márciusi ifjak megfogalmazták a maguk 12 pontját, akkor kijelölték Magyarország útját! Kijelölték, azonban elé írták a célt is, hogy hová vezessen ez az út: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” Így kezdődik a 12 Pont, mert így kezdődik az igazi élet.
Hiszen, béke akkor lesz, ha bennünk béke lesz!
Szabadság ott van, ahol mi magunk szabadok lehetünk!
És egyetértés akkor lesz, ha az önös érdekeket felülírja a közös érdek!
Kívánom, hogy a jövő tervezéséhez, a derűlátáshoz, adjon erőt nekünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek elszántsága és akarata.Erőt a mindennapokhoz, hogy soha ne feledkezzünk meg a múltunkról, hiszen csak így leszünk képesek arra, hogy hinni és bízni tudjunk a jövőben!
Isten áldjon Magyarország!”
A Szózat eléneklése után, az eddigi hagyományokhoz hűen, emlékező menet indult a Petőfi szoborhoz.Petőfi Sándor mellszobrának talpazata a magyar zászló trikolor színeiben pompázó virágoktól telt meg, a városvezetők, az oktatási intézmények, pártok, civil szervezetek és egyesületek, rendvédelmi szervek képviselői által elhelyezett koszorúk által.
- Kisvárda Város Önkormányzata -
Fotók: Szabó Sándor
Híreink 
