Nem rossz. Pláne első nekifutásra. A Kisvárda NB II-es férfi kézilabdacsapata Simák György irányításával kezdte, majd tavasszal Papp József vezényletével fejezte be művét – újoncként a hatodik helyre „építette be magát”. Megjegyzendő: szűk három ponttal furakodott elé a negyedik Berettyóújfalu, vagyis nem sokkal választotta el a gárdát a még prímább produkciótól.
– Érdemben az utóbbi hónapokról tudok beszélni: nagy kihívásnak tekintettem a felkérést, annál is inkább, mert a csapatban több olyan ember szerepel, akivel együtt játszottam és nyertünk NB II-es bajnokságot Sárospatakon – merült a részletekbe Papp József, a Kisvárda edzője. – Éppen ezért jelentett komoly feladatot, hogy ezekkel a fiúkkal miként fogom megtalálni a megfelelő összhangot, ami játékos és edző között elengedhetetlen az eredményesség érdekében. Mondhatom, mentálisan kiválóan álltak a munkához és a mérkőzésekhez. Mindehhez társult két játékos, Csendes Ádám és Sándor László érkezése, ami még inkább szélesítette taktikai repertoárt. A kezdés zökkenőmentesen sikerült, négy meccsből négyet nyertünk, majd némi jóllakottságot tapasztaltam, ennek következményeként kisebb hullámvölgybe kerültünk, de a játékosok, illetve a háttérmunkát végző vezetők segítségével visszataláltunk a helyes útra. Tizenöt pontot szereztünk tavasszal, viszont sajnálom, a Berettyóújfaluban és Füzesabonyban elszenvedett két nagyon szoros vereséget, hisz mindannyiszor csak a végjátékban kerekedett felénk a hazai csapat.
Már biztosnak tekinthető, Papp József felel a szakmai tevékenységért, miközben kovácsolódik a következő évadban pályára lépő együttes.
– Felkértek a folytatásra, így tervezhetjük a jövőt. A játékoskeret úgy fest, tovább erősödik, egyelőre neveket nem szeretnék mondani. Amennyiben a feltételek azt az irányt fogják szabni, amire titokban vágyakozunk, akkor szeretnénk célként megjelölni az 1-5. hely megszerzését. Itt jegyezném meg, nagy tisztelettel megköszönöm a kisvárdai lelkes, a sportághoz értő és segítő emberek munkáját, ami nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. Az én személyes köszönetem Simák Györgynek szól, akinek önzetlen támogatása nélkül nem juthattam volna el idáig.
- Koncz Tibor -
Híreink 
