Európából 19 ország képviseltette magát november 7-én Dániában, az Aarhusban megrendezett 16. Rendőr Terepfutó Európa-Bajnokságon.
Ahogyan arról előzetesen is hírt adtunk, példa nélküli teljesítményekkel és győztes versenyeredményekkel a háta mögött, Magyarországot, illetve Kisvárdát és Záhonyt is képviselve, BULITKA LÁSZLÓ is rajthoz állt. A kisvárdai Forest a 85 fős férfi mezőnyben az 51. helyen ért a célba!
Laci irigylésre méltó és példaértékű helyezése több szempontból is kiválónak számít!
Egyrészt azért, mert a 4 fős Szolgálati Agarak magyar delegációból magasan Laci végzett az élen, bajtársai a 76., a 80. és a 82. pozíciókra futottak be.
Másrészt azért, mert az EB összetételében – teljesen köztudottan – nagyobb részt csupán „papíron” dolgoznak rendőrként az élmezőnyben végző profi, élsportolók, akik Európa elit atlétái közzé tartoznak.
De kifejezetten irigylésre méltó azért is, mert a 13 kilométeres, 5 körös versenypálya olyan brutál keményre, életveszélyesre sikeredett, hogy (ahogyan Laci fogalmazott) „még csak sétálva végigmenni rajta is nagy erőpróba egy embernek!”
Laci így emlékezett vissza élete legkeményebb de mégis legemlékezetesebb versenyére:
„Végig az egész verseny során a teljesítőképességem határán egyensúlyoztam tudtam, ha ez meglibben, akkor ebből nagy fejre állás lesz. A szívem végig vitt előre, harcoltam a pályával, és magamban a kisördöggel a vállamon, hogy „toljad Buli most vagy soha, lehet soha többé az életben nem jutsz ki több Európa-bajnokságra!”
Az utolsó kör már nagyon fájt, végig ott lihegett a hátamnál egy holland, belga, görög sporttárs. Teljesen feljöttek rám, már teljesen elkészültem az erőmmel, úgy hogy már el akartam őket engedni. Akkor Gyöngyi, egy nagy dombon ott állt fent, igaz én már nem láttam senkit és semmit, csak azt járt a fejemben érjek már valahogy célba. Torkaszakadtából kiabált: „Nyomjad Buli, nehogy már elengedd őket!”
Ez akkora lökést adott nekem, hogy összekapartam minden tartalékot magamban, és elkezdtem hajrázni az utolsó 400 méteren. Nem tudom hogy, de végül sikerült mindössze 1 másodperccel megelőzni a holland, a belga gyereket, majd 5 másodperccel később jött a görög srác. A célban sportszerűen megöleltük egymást és pacsiztunk. Majd kidőltem, mint egy fa. Életemben nem futottam még így ki magam, mindent kiadtam magamból az utolsó cseppig. Ezt sose fogom elfelejteni míg élek!”
Mi pedig, kisvárdaiak, záhonyiak, magyarok, rendőrök és civilek, ismeretlenek és ismerősök BÜSZKÉK VAGYUNK Laci ember feletti teljesítményére, kitartására és elképesztő eredményére, amivel újból bebizonyította, hogy nagyszerű SPORTOLÓ és nagybetűs EMBER!
Bulitka László saját közösségi oldalán számos embernek mondott köszönetet a mai napért (is):
„Köszönöm szépen kolléganőmnek, Gyöngyinek a kitartóan biztató szurkolást, hiszen ha ő nincs, akkor az 54.helyen zártam volna.
Köszönöm szépen mindenkinek, akik segítettek utam során! Köszönöm Harsányi Zsoltnak és Kánai Rolandnak, az MRS-nek és a szponzorainknak, a záhonyi vezetésnek, a családomnak, barátaimnak, Istennek és a feleségemnek Nórának!
Szívből köszönöm Helebrandt Máté, háromszoros gyors-gyalogló olimpikonnak a kölcsönadott trikóját, így szelleme, szurkolása végig rajtam, illetve velem volt!” - hálálkodott Laci, akinek pedig MI KÖSZÖNJÜK!
Köszönjük, hogy teljesen amatőrként, annak ellenére rajthoz álltál, hogy tudtad milyen profi összetételű a verseny!
Köszönjük, hogy megmutattad, hogy a kitartásnak, az alázatnak mekkora ereje van!
Köszönjük, hogy még most is azon gondolkodsz, hogy hogyan tovább és nagy tervekkel állsz a jövő elé, futócipőben!
Köszönjük, hogy vagy nekünk Laci és fuss! Fuss mindig tovább!!!
- Durucz Gabi -
Híreink 
