– A futás számomra az abszolút kikapcsolódás. Imádom a természetet: a futás vagy a biciklizés közben olyan közel érzem magamhoz, mintha én magam lennék a „Földanya” – fogalmazza meg a természethez és nem utolsósorban a sporthoz fűződő viszonyát a Tóth Beatrix, a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium 11. a osztályos diákja.
Az Arany János Tehetséggondozó Program által istápolt diáklány nemrégiben nem kis teljesítménnyel hívta fel magára a figyelmet: egy határozott nekiiramodásra futott le valamivel több mint 21 kilométert. Igen, ezt nevezik atlétaberkekben félmaratonnak. A Debrecenben rendezett verseny végén Bea a teljes női mezőnyt tekintve a 19., míg saját korosztályában az igen előkelő 2. helyen végzett. A cívisvárosi viadalon együtt futott a kisvárdai dr. Dolhai Attilával,Amászta Miklóssal, illetve utóbbi fiával, a szintén Besibe járó Gergővel.
– Már egészen kicsi korom óta szívesen futok, de komolyabban tavaly nyár óta foglalkozom a sportággal, ami számomra egyben hobbi is. Az inspirált leginkább, hogy a környezetem látott bennem fantáziát és lehetőséget, már ami a kimagasló futóteljesítményt illeti. Ugyanakkor azt is megértettem, hogy a sikeres olimpikonok is ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk, azaz ők is átlagemberek. Tehát hamar világossá vált számomra: megfelelő kitartással és elszántsággal én is képes lehetek arra a teljesítményre, amire a nagy futók, illetve atléták – avat be Bea a futás iránti vonzalma kulisszatitkaiba az újdonsült félmaratonista, aki hozzáteszi még: – A másik dolog amiért elszántam magam a hosszútávfutásra, az egy nagy álom. Ugyanis régóta dédelgetem magamban, hogy valamilyen futószámban kijutok az olimpiára. Azt is elhatároztam már korábban, hogy 18 éves koromig több mindent el fogok érni, például, hogy lefutom a maratoni távot.
Bea számára a futás tehát nemcsak kiváló testedzés, hanem egyben kikapcsolódás is. Azt mondja, futás közben nem foglalkozik semmi mással, csak élvezi a mozgást és a világot. Azt is határozottan állítja, a futás, a biciklizés és az úszás segít neki elviselni a kollégiumi bezártságot. – Futáskor úgy érzem magam, mintha repülnék, és a szabad szárnyaláskor az is meggyőződésem, hogy bármit képes vagyok valóra váltani, amit elhatározok – mondja Bea a sport által neki adott egyik nagy ajándékról.
Kovács Bertalan
Híreink 
