A Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium diákjai az ERASMUS+ program keretében Törökországban jártak, ahol, a malavgati partneriskolával közösen valósították meg a Kis léptékű partnerségi együttműködés az oktatás-képzés területénpályázatban foglalt célkitűzéseiket.
Az Erasmus+ program az Európai Unió egyik leglátványosabb sikertörténete, mely az európai oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramjainak eredményeire épül. Az Erasmus+ programban az uniós tagállamokon kívül szerepel Törökország is. Így kötődik pályázatunk a török néphez, melynek történelme sok szálon kapcsolódik országunkhoz.
A projekt megvalósítása pontos előkészületeket igényelt. Az itthoni felkészülés nagyon tervezetten, szervezetten zajlott. A résztvevő tanulók páros munkában folytattak gyűjtőmunkát a projektben vállalat törökországi magyar örökség kutatásában: történelmi személyek, magyar - török, török - magyar történelmi és kulturális események, és azok törökországi helyszíneiről és a megőrzésüket gondozó intézményekről. A projektben fontos szerepet kapott a zöld szemlélet, a megmaradt tárgyi örökség megőrzésének veszélyei és lehetséges fennmaradásának módjainak kutatása is. Kutatásaikat angol nyelven rögzítették a tanulók, a classroom felületen, így a digitális kommunikáció folyamatosan jelen volt programban. A diákok naponta számoltak be a tanulói űrlapok kitöltésével a nap eseményeiről véleményezve azokat, és leírva élményeiket.
Utazásunk előtt, október 14-én csatlakoztunk az #ErasmusDays programsorozathoz, melynek keretében iskolánk dísztermében népszerűsítettük a programot. A magyar, török és angol nyelvű kulturális rendezvényen diákokkal, tanárokkal, és a program iránt érdeklődő szülőkkel együtt, közös énekléssel, tánccal zártuk a délutánt. Barátságos, jó hangulatú közösségi élményben volt részünk.
Felszabadult, vidám, az új dolgokra nyitott csapatként érkeztünk meg Antalyába izgalmas repülőutazással. Tartózkodási helyünk SIDE - tengerparti városban volt. Partneriskolánkat - MANAVGAT városban, már érkezésünk másnapján meglátogattuk. Megismertük az intézmény profilját, a különböző képzéseket. Az iskola vezetése és a diákok nagy szeretettel, barátságosan vezettek végig az iskolán, majd közösen ERASMUS karkötőket készítettünk. Másnap, már boldog ismerősként találtak egymásra a diákok. Jó hangulatban telt a bemutatkozó kulturális fellépésünk. Kellemes meglepetést okoztak diákjaink a török nyelven előadott népdallal és a népszerű török sorozat betétdalával. Igazi koncert hangulat alakult ki a színpadon, ahol már közösen táncoltak a török diákok a magyar vendégeikkel. A magyar ízeket, kultúrát népszerűsítő ajándékokból boldogan választottak immár új barátaik a vidám nap végén. A partnerintézmény több, a török kultúrát, néphagyományt megismerő program mellé lehetőséget biztosított sportolásra is. Rövid idő alatt barátságok szövődtek, s nagyon várják vendéglátóink a januári magyarországi utazást, amikor újra találkozhatunk. Felejthetetlen élmény marad az Alanyaba szervezett csodás kirándulás a partneriskola szervezésében a várban, a páratlan tengerparti panorámával.
SIDE tengerparti város – nevegránátalmát jelent –, gazdag történelmi múlttal rendelkezik. Egykori római kikötő,ókori római város - Antonius és Kleopátra menedékhelye volt. A szállodától rövid, 2 km-es sétával már az ókori utcákon sétálhattunk üvegjárdákon, majd közös fotót készítettünk Apolló templománál, és a fürdőzés is belefért a délutáni programba. Bár a víz elmosta, de a fénykép örökre megőrzi a tengerparti homokba vésett – ERASMUS+ BESI – feliratot, jelezve: a program ezt is lehetővé tette.
Természetesen a vállalt projektfeladatok központi helyen szerepeltek. Megkerestük GEBIZ településen, az egykori székelyek, macarköyi = magyarfalva (GEBÍZ) - i magyarok sírjait. A város temetőjében találtunk magyar nemzeti szalagokkal átölelt kopjafás sírköveket. Legenda? Ha igen, akkor a legenda nyomán mi is egykori magyarok keresői között voltunk. Magyar, székely himnusz és népdalok szálltak a magasba a főtéren felállított, Csíkszentdomokoson faragott székelykapunál. Meglepetésünkre, boldogan jött felénk - magyar szót hallva -, Gebíz utolsó, bevallása szerint magyar leszármazottja. Mindenesetre ebben a pillanatban az öröm, a hirtelen feltört találkozás eufórikus hangulata elnyomta - a székelykapu tövében és majd a közös teázás mellett az idős, magyarul beszélő úrral - a kételyt: legenda vagy valóság a székely magyarok múltja Gebízben? Tudományos magyarázattal a történészek, néprajzosok talán egyszer megtalálják a választ a székely-magyarok gyökereire ebben a városban, temetőben, vagy marad a legenda.
Isztambulban folytattuk utunkat. A nyüzsgő világváros hangulatával, ízeivel, hagyományaival és modernitásával elkápráztatott bennünket. Csodálatos volt a reggeliző teraszról a panoráma a festői szépségű Kék mecsetre, az oszmán építészet remekművére. Első kulturális élményünk ebben a lenyűgöző - mecsetben örökre felejthetetlenné teszi Isztambult, ahogyan az elkövetkező napok élményei is. Így Szent László király lánya, Szent Piroska/Eiréné császárné aranymozaikképe a Hagia Sophia mecsetben férjével, Ióannész Komnénosszal és fiával, Alexiosz trónörökössel, amint adományt nyújtanak át az isteni Bölcsességnek: a Szűz Mária ölében ülő Jézusnak. A mozaik előtt készített csoportképpel őrizzük emlékét mi is. Megtapasztaltuk a lüktető várost sétáinkon, a Galata-toronynál, a hidakon, a hajókiránduláson és természetesen a kihagyhatatlan bazársorokon. A lenyűgöző természeti környezet, a két kontinens határát képező tengerszoros, a mesés kelet kapuja: a Boszporusz – lecsukott szemeink előtt már nemcsak a történelmi, földrajzi atlasz képét jelenti. Immár a saját élményeink, az azokat megörökítő képek jönnek elő a káprázatos városról, melyet az Erasmus+ programnak köszönhetően vidám közösségben csodálhattunk meg.
A kulturális élményeink tovább gazdagodtak a magyar és török történelem összekapcsolódásának további kutatásában is. Széchenyi Ödön – nyomdokán haladva felkerestünk egy tűzoltó laktanyát, ahol nagy vendégszeretettel fogadtak bennünket, a „tűzpasa” hazájából, Magyarországról érkező diákcsapatot. A török szultán 1874-ben, már a nemzetközi tűzoltói tapasztalattal rendelkező Széchenyi Ödön segítségét kérte tűzoltóságuk felállításához, miután Isztambulban négy évvel korábban egy hatalmas tűzvész volt. A nagy tiszteletnek örvendő „tűzpasa” le is telepedett Konstantinápolyban. Megtudtuk a tűzoltóparancsnoktól, hogy sírját rendszeresen felkeresik a török lánglovagok az isztambuli, feriköji katolikus temetőben. Természetesen a mi céljaink között is szerepelt: fejet hajtani Széchenyi Ödön sírjánál. Himnuszunk éneklésével, tiszteletünket kifejezve helyeztük el síremlékén nemzetiszínű emlékszalagunkat a Besi tanulóinak, közösségének nevében.
Rendkívüli volt az Isztambuli Hadtörténeti Múzeumban az 1526-os mohácsi csata panoráma festményén látni a csata török győzelmének a megörökítését, II. Lajos királyunk vízbefulladásának ábrázolását és a híressé vált, a török katonákat harcra buzdító dobokat. Ez utóbbiakból az eredeti, óriási, szinte embernagyságú bőr harci dobra is rácsodálkozhattunk a múzeumi vitrinben a korszak fegyverei, páncélingei mellett.
Kirándulásaink közül kiemelkedik RODOSTÓ, II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai városának, és a Rákóczi Emlékmúzeumnak a meglátogatása. Történelmi emlékezettel érkeztünk ide, hogy megismerjük a török állam, a török nép rendkívüli vendégszeretetét a magyar bujdosók befogadásában, és betekintést nyerjünk a múzeum segítségével életükbe a török emigrációban. Mindannyiunk számára emlékezetes marad a kép és az összetartozás érzése a mennyezetről lelógó nemzeti szalagok sokasága alatt, a nemzeti büszkeségtől dobogó szívvel énekelt himnuszunk emelkedettségével. Felemelt fejjel, büszkén néztük a saját szalagunkat is, melyet a tengernyi nemzeti szalag közé mi is elhelyeztük. Hihetetlennek tűnt, hogy Rodostóban vagyunk, a II. Rákóczi Ferenc Emlékházban. Magyarországtól bár távoli helyen, de mégis nagyon közel éreztük a történelmünket, hőseinket. Az itt készített fotók különlegesek, mert nem az internetről leszedett képként tekintünk majd rá később. Ezekben a képekben ott a hely szelleme, hangulata s egy kép láttán az egész emlékház a tengerparti panorámával megjelenik előttünk. Szép emlékeket gyűjtöttünk. Érzelmileg erősödve, megilletődve távoztunk a tengerparti Török-Magyar Barátság Parkban tett séta után, ahol még egy emlékezetes fotót készítettünk II. Rákóczi Ferenc szobra előtt.
További kutatásunk során megismerhettük személyesen az isztambuli Medeniyet Egyetem nyelvészeti tanszékének vezetőjét, HAKAN AYDEMÍR török nyelvész, turkológus professzort, aki szívesen találkozott velünk egy interjúra. A professzor bemutatta magyar nyelven a legújabb könyvét, kutatását a székelyek eredetéről. A nyelvészet, a lingvisztika segítségével bizonyítja: a székelység hun - török eredetét. Kutatásai szerint a székely őshaza kínai forrásokat elemezve, a mai Mongólia környékén lehetett. A különleges interjú, beszélgetés nagyon érdekes és tanulságos volt. Öröm és megtiszteltetés volt számunkra, hogy Isztambulban személyesen találkozhattunk a tudós professzorral, aki betekintést adott a kutatásába.
A Nagy Bazárban, az izgalmas forgatagban a török különlegességek tengerében, a sokszínű áruválasztékot látva, gyakran változtattuk szuvenír - ötleteinket. De ennek ellenére sok ajándékot sikerült vásárolni szeretteinknek, barátainknak és magunknak is.
A bőröndjeinket, nehezen, de bezártuk, viszont amit az Erasmus + program kinyitott, az a tanulók tudásvágya, érdeklődése és tisztelete a saját és más népek, kultúrák megismerésére, és azok összekapcsolódására a magyar történelemmel, hagyományokkal. Az utazás, a közvetlenül, személyesen megtapasztalt élmények szellemi gazdagsága megsokszorozódik. Hatással van az énképre, bátorságot, önbizalmat ad, és igényt arra, hogy még többet megtudjunk más népekről, országokról. Az Erasmus+ program valóban az egyik leglátványosabb sikertörténet, hiszen ebben a pár hétben úgy gazdagodtunk élményekben, tudásban, hogy közben erősödött magyar identitásunk és nyitottságunk a világra, és együtt is nagyon jól éreztük magunkat.
Virga Gizella
tanárnő
Híreink 
