„Itt van az ősz, itt van újra…” – írja Petőfi gyönyörű versében, és ez az idézet áll a kisvárdai Szent László Katolikus Óvoda bejáratánál a „parasztudvarban”, a csoda közepén.
Napok óta lassan megy a be- és kijutás az ovi bejáratánál reggel és délután is, mert a termésekből készült mesevilág mellett nem lehet csak úgy elmenni. Idén is elkészítette a már hagyománnyá vált termés-kiállítását a kisvárdai Szent László Katolikus Óvoda. Az intézmény minden évben egy bizonyos témát dolgoz fel termésekből készített kiállítással, idén egy hagyományos parasztudvart építettek közvetlenül az ovi bejárata melletti füves területen. Azért itt, hogy a járványügyi helyzet ne lehessen akadálya annak, hogy megtekinthessük mi, szülők, hozzátartozók is.
A kiállítás célja a gyönyörködtetés mellett sokkal komolyabb volt: az, hogy az óvodás gyerekek közelebb kerüljenek nagyszüleik, dédszüleik világához, megismerhessék azokat az eszközöket, melyek használata régen mindennapos volt. Mert ha ismerjük a múltat, könnyebben értjük meg a jelent.
A parasztudvarban felállított kis házikóban reggeltől estig a régi korokat idéző vidám zene szólt. A ház berendezése szintén a régi korokat idézte: a stelázsin odaillő papír, rajta lekvárok, befőttek. A háttérben a falat szőttes díszíti, az ajtónál lámpás, „gyertya” – melynek lángja egy formára faragott sárgarépa. Az ereszhez kukoricacsövek felkötözve, az ajtófélfán fűszerpaprika-fűzér szárad. A kéményen gólyafészek gólyával, a ház előtt kispad, rajta üldögélve a gazdasszony kukoricát morzsol tökből és patiszonból készített macskája társaságában. Mellettük pihen egy csecsemő vesszőből fonott babakocsiban. A ház szomszédságában templom áll virágokkal, angyalokkal a kertjében. Gazduram kissé távolabb, a gémeskút mellett „karfiol-juhokat” legeltet, nem messze tőle, a köcsögfa és a színes fonókerék mellett egyéb háziállatok pihennek.
De ez csak a házikó közvetlen környezete. Számtalan egyéb, elképesztő kreativitással és ügyességgel megalkotott „háziállat” is helyet kapott az udvarban – így pl. tökből készült borjú, pulyka és kecske, a vakondtúrásból kukucskáló kisvakond, a halastóban „sárgarépa-halak”, partján „zöldalma-békák”, „tök-hattyúk”. A szőlőprés szőlőfürtökkel, a zsíroskupa, szénával megrakott talicska, a vesszőseprű, a mángorló, a demizsonok és fonott kosarak hűen idézik egy hamisíthatatlan parasztudvar mindennapjait, a zene pedig ízelítőt ad az akkori korok hangulatából.
Csodaszép ez így együtt, lelkes, kitartó, kreatív és szívből jövő, lelkiismeretes munka eredménye.
A terméseket a gyerekek és szüleik hordták lelkesen az oviba, a kreatív alkotásban az óvodapedagógusoké volt a főszerep. Napról napra rendezkedett be „a gazda és felesége” a parasztudvarban - reggelente a gyerekek ujjongva fedeztek fel egy-egy újabb tárgyat, „háziállatot”, építményt. Kíváncsian kérdezgették a régi háztartási eszközöket látva, hogy ez mi, az mi. Mi pedig meséltünk róla.
A kiállítást a hagyományos termés-áldás kísérte, melyet a járványügyi helyzetre tekintettel idén zárt körben rendezett meg az intézmény. A szokásos „nagyszülős-nap” rendhagyó módon zajlott, de nem maradt el a házias kalács- és a kenyér-sütés: négy nagymama sütötte lelkesen az almás-pitét, egy nagymama pedig kemencében sült kenyérrel és kenyérlángossal örvendeztette meg az óvoda népét. Az ovis nagycsoportosok is szorgoskodtak: mákos bejglit és bacon-ös tekercset készítettek.
A terméseket az iskola lelkésze, Bákonyi János atya szentelt meg. A szentelésen részt vett az intézmény igazgatónője és az Orsolyita-nővérek is. Természetesen a gyerekekkel közös éneklés és ima sem maradt el, de szigorúan betartva a járványügyi előírásokat. A rendezvényt jó hangulatú népzenével és néptánc-bemutatóval kísért kalácskínálás zárta.
A mellékelt fotókat szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe, gyönyörködjenek, mosolyogjanak! Az eseményről kisfilm is készült, mely hamarosan megtekinthető lesz az intézmény honlapján és a népszerűbb közösségi oldalakon is. Mi nagyon várjuk, ajánlom Önöknek, Nektek is!
Köszönjük ezt a csodát a Szent László Katolikus Óvodának!
dr. Juhászné Veress Szilvia
szülő