… jutottak eszembe Radnóti Miklós: Bájoló című versének záró sorai. És összemosta. Valóban. De hogy miért is gondolom így? Ez a későbbiekben kiderül.
Az iskolai tanév során a diákok által egyik legjobban várt esemény a diáknap, mely hagyományosan mindig a tanév utolsó hetében kerül megrendezésre. Ilyenkor a vidámságé, az önfeledt szórakozásé, a közösségi élményeké a főszerep.
Az idei esztendőben azonban igencsak különleges módon és helyszínen igyekeztünk megszervezni a diáknapot. Mivel iskolánk felújítási és bővítési munkálatai javában zajlanak, bizony helyszűkébe kerültünk. Így sok-sok ötletelés és beszélgetés után úgy döntöttük, hogy a diáknapunkat kivisszük az iskola falai közül és külsős helyszínen rendezzük meg. Így esett a választás a szabolcsveresmarti víztározó zsilipénél található hatalmas füves-fás területre, mely már számos rendezvénynek adott helyet.
De az ez évi diáknap nem csak a helyszín miatt volt különleges. A körülményekre való tekintettel iskolánk vezetősége, a 11. évfolyam osztályfőnökei és diákjai úgy döntöttek, hogy jelen esetben elmarad a klasszikus diákigazgató választás. Nem állítanak diákigazgató-jelöltet a 11. évfolyamosok, hanem közösen, együtt szervezik meg az előttünk álló diáknapot. A két osztály így összefogott, közösen találták ki a diáknapi programokat az osztályfőnökök irányítása mellett.
Megkezdődtek az előkészítő munkálatok. A több alkalommal megtörtént szabolcsveresmarti helyszínbejárást követően az osztályok közösen összeállították a diáknap programtervezetét, megtörtént az egyes programok felelőseinek kiválasztása, a szükséges kellékek beszerzése. Mivel külsős helyszínre szerveztük a rendezvényt, így kénytelenek voltunk mindent jó előre, alaposan átgondolni, összekészíteni a diáknap sikeres és tartalmas lebonyolítása érdekében. A programok is összeálltak. Igazán tartalmas, színvonalas, értékes programokkal igyekezett a 11. évfolyam az idei alkalommal megörvendeztetni diáktársaikat.
El is érkezett a várva várt nap, június 14. Az előző napon a helyszínen felállításra kerültek a rendezvénysátrak, az asztalokkal, padokkal; megépült a színpad; kitelepítették az áramellátást szolgáló aggregátort; megtörtént az egyes helyszínen kijelölése, kiparcellázása. Minden készen állt a diáknapra. Mindemellett pedig izgatottan, bizakodva figyeltük az időjárás előrejelzést, ugyanis a diáknap hetére végig szeszélyes, záporokkal-zivatarokkal tarkított meleg, fülledt időt jelzett elő a meteorológiai szolgálat.
… és bekövetkezett, amit nagyon nem szerettünk volna. A rendezvényt megelőző este eleredt az eső. S csak esett, csak esett, csak esett. Szinte megállás nélkül. Tudtuk, hogy a diáknapot így, jelen körülmények mellett nem fogjuk tudni megtartani Szabolcsveresmarton. Így életbe lépett a „B”-terv.
A diáknap programjai maradtak az iskola falai között és a rendelkezésre álló zárt, fedett helyiségekben. Évekre visszaemlékezve nem nagyon emlékeztünk olyan diáknapra, amikor így, ilyen huzamosabb ideig és ilyen intenzíven esett volna az égi áldás.
De a diáknap megrendezésének és a programok jelentős részének megvalósításának, illetve az önfeledt jókedvnek az eső sem szabott gátat.
A diáknap programjai közül megvalósult a sorverseny és a kincskeresés, melyen a felső tagozatos évfolyamaink szinte minden osztálya képviseltette magát. Több osztályteremben, párhuzamosan zajlott filmvetítés; lehetőség nyílt X-BOX-ozásra is.
Az emeleti folyosón felállításra került a kollégiumban található csocsóasztal, így az elmaradt labdarúgó bajnokságot a focizni szerető diákok körében valamelyest pótolta a csocsózás. Az érdeklődő diákok mindezek mellett részt vehettek egy elsősegély-nyújtó bemutatón, ahol maguk is kipróbálhatták az újraélesztés szakszerű menetét, illetve a kisebb sérülések ellátásáról is fontos információt kaphattak, Józan Sándor mentőápoló jóvoltából. Az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő programnak a csillámtetoválás készítés bizonyult, valamint a matrica-festés művészetét is igen sokan sajátították el.
Gimnáziumunk aulája adott otthont a hot-dog evő versenynek, a táncversenynek, illetve a karaoke versenynek. A táncversenyen számos profi versenytáncosokat is megszégyenítő produkciót láthattunk diákjainktól. A karaoke verseny pedig számtalan önfeledt és vicces pillanatot hozott, valamint az is kiderült, hogy számos tanulónkban ott van az a bizonyos X. A karaoke végén tanári karunk egy közös, rögtönzött produkcióval örvendeztette meg az aulában összegyűlt népes diáksereget.
Mindeközben a kistornateremben röplabdaverseny zajlott és az általános iskola udvarán a fedett terasz alatt a néha szemerkélő, néha zuhogó eső ellenére két bátor és kitartó osztályunk az elmaradt főzőverseny ellenére is finomabbnál-finomabb étkek készítésébe fogott.
A délután végén természetesen senki nem ment haza üres kézzel. Akik részt vettek a programokon a feladatok sikeres teljesítéséért cukorkát, csokit kaptak; akik pedig kiemelkedően teljesítettek a szervezett programok alatt, azok pedig oklevelekkel, kupákkal, illetve egyéb ajándékokkal térhettek haza.
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik segítették a rendezvény megvalósulását, illetve az előkészítő folyamatokban segítségünkre voltak: Dr. Nagy Péter, Döge Község Polgármestere; Rózsa Anikó, a Dögei Ifjúsági Ház vezetője; Aros László tű. alezredes, kirendeltségvezető, Papp Zoltán tűzoltóparancsnok, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Kisvárdai Katasztrófavédelmi Kirendeltségének munkatársai; Veress Róbert, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság munkatársa; Lázár Andrásné és Illés István, az Észak-magyarországi Közlekedési Központ Zrt. munkatársai, Ivánné Nagy Erzsébet Bernadett, igazgatónő; Pappné Molnár Erika, igazgatóhelyettes; Révész Balázs igazgatóhelyettes, ProTone Hangstúdió (Százvai László és Csontó Ádám); intézményünk valamennyi technikai dolgozója; valamint végül, de nem utolsósorban a 11. évfolyam osztályfőnökei: Jánvári Nikoletta és Molnárné Balázs Csilla, illetve az Osztályaik! Természetesen nem szabad elfeledkeznünk iskolánk pedagógusairól sem, akik végig odafigyeltek a diákjainkra a programok megvalósulása alatt.
A váratlan helyzet, szituáció ellenére is így volt kerek, így volt szép és így volt Refis ez az idei Diáknap! Bízunk benne, hogy jövőre szebb, derűsebb időjárási körülmények között, de ugyanilyen remek hangulatban és nagyszerű programokkal fog megvalósulni a diáknapunk.
„Ázás, békesség!”
Valla Gábor