2017. november 20-án kíváncsian és izgalommal léptem be három kollégámmal együtt az UNESCO párizsi épületébe, hogy részt vegyünk az Ark of Inquiry négyéves európai projekt záró konferenciáján.
Magyarországról a Kutató Tanárok Országos Szövetsége (KUTOSZ) kapcsolódott be 2014 márciusában a nemzetközi projektbe. Hazánkban a „Kreatív tudás-kísérletes világ-örömteli tanulás” néven honosodott meg a program, amelyhez kapcsolódóan a 2016/2017-es tanévben két alkalommal tartott gimnáziumunkban továbbképzést a KUTOSZ alelnöke, Réti Mónika. A természettudományos tanítás és tanulás megújítását célzó projekt a felfedeztető tanulás (IBSE) keretrendszerével dolgozott. A projektet az Európai Unió 7. Keretprogramja (FP7) finanszírozta a Felelősségteljes Kutatás és Innováció (RRI)program keretein belül.
Négyen érkeztünk az impozáns helyszínre, Nagyné Lelkes Anikó a Feketeerdői Általános Iskola tanára, Csáki Orsolya, Tóth Szilvia és jómagam, Tari Istvánné a Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium tanárai. A nemzetközi csapat barátságos hangulatban fogott hozzá a kutatások összegzéséhez, a tapasztalatok átadásához. A záró nap eseményeit, az egyéni előadásokat, az azokat követő kérdéseket, és a nagyszerűen moderált nyilvános megbeszéléseket hallgatva megfogalmazódhatott mindannyiunkban az a gondolat, hogy milyen nagyszerű lenne újra diáknak lenni! Ton de Jong, a hollandiai Twente Egyetem professzora kézenfekvő egyszerűséggel foglalta össze az európai projekt elméleti hátterét, és mutatta be a létrehozott produktumot (golabz.eu). Elképesztő professzionalizmusával és a munkája iránt táplált leplezetlen lelkesedésével egy csapásra a felfedeztető tanulás elkötelezett híveivé tett volna bárkit, aki még eddig nem hallott erről a módszerről.
A konferencia másik izgalmas része az volt, amikor a 12 országot összefogó projektben a részt vevő országok képviselői osztották meg egymással jó gyakorlataikat és tapasztalataikat. Magyarországot Csáki Orsolya képviselte, aki a Felelősségteljes Kutatás és Innováció (RRI) elméleti alapjaihoz igazodva osztotta meg jó gyakorlatát. Európát mai napig izgalomba tartó gender kérdés kulturális gyökereit prezentáló, a brit suffragette mozgalom történeti háttérét bemutató angolóra tapasztalatait osztotta meg az érdeklődő közönséggel. Az alapvetően természettudományi tantárgyak iránt elkötelezett tanárok örömmel üdvözölték a magyarországi beszámolót, ami a tantárgyak közötti aktív kapcsolat fenntartására is ráirányította a figyelmet. A természettudományok iránti elköteleződés mellett más irányok is jól kitapinthatóvá váltak a konferencia elméleti alapjait illetően, mint például az angol nyelv kultúrákat átívelő tudománynyelvvé alakulása és az emberi jogegyenlőségbe vetett hit szilárdsága.
A konferencia második felében az interaktivitásra koncentrálódott a figyelem. Jó volt szembesülni azzal a felelősségteljes kutatói attitűddel, ami a projektnek köszönhetően Olaszországtól Skóciáig, Belgiumtól Észtországig jellemezte a beszámolókat.
Ahogy ott ültem az előadóban az fogalmazódott meg bennem, hogy tulajdonképpen hányféle szerepben szólított meg az a projekt. Jelen voltam nőként, anyaként, tanárként egyaránt.
Különösen fontosnak tartom naponta tanítani a diákjaimat a demokráciára és az egyenlőségjogokra. Nőként számtalan esetben éreztem már magamat hátrányban, amit vagy szóvá tettem, vagy nem, de minél több tapasztalatot szerzek a világból, annál bátrabban merem megfogalmazni véleményemet evvel a jelenséggel kapcsolatban is. Hiszem, hogy a tudás, amit megszerzünk, amit birtoklunk nagyobb biztonságot ad, hogy felemeljük szavunkat a nemek egyenlősége mellett. Anyaként reményt kaptam, hogy az oktatás nemes ügye: közös ügy, amit sem személyek, sem hivatalnokok nem tudnak elpusztítani, mert a tér és az idő dimenzióin túl hat, és mindig lesznek, akik a felvilágosodás alaptételét újrafogalmazva tesznek erőfeszítéseket, hogy a tudás összegyűjtésével és módszeres megosztásával jobb és boldogabb nemzedéket vizionálnak.
Tanárként átéreztem felelősségemet és kötelességemet. A jövő ránk van bízva, még akkor is, ha sokan és sokszor önző, egyéni céljaik érdekében kisajátítják maguknak ezt a gondolatot. Az, hogy itt lehettem hihetetlen energiát adott a mindennapok örömteli és tartalmas megéléséhez tanárként is. Újra megfogalmazódott bennem az a belátás, hogy a felelősségteljes tanítás alapvető feltétele a saját magunk iránt érzett felelősség, hogy fenntartsuk magunkban az igényt a folyamatos fejlődésre, módszertani kultúránk fejlesztésére. A szellemtudományok képviselőjeként sem éreztem kizárva magam ebből a világból, hiszen számtalanszor tapasztaltam már a mindennapok gyakorlatában a tantárgyköziségben rejlő energiák felhajtó erejét, amikor nyilvánvalóvá tehetjük diákjaink számára, hogy nemcsak egymástól elzárt tudományterületeket tanítunk, hanem az életre neveljük őket.
Tudom, hogy nagy szavak ezek, de ha nem lennének ilyen magaslatai tanárként a pályának, akkor céljaink is sokkal kisszerűbbek lennének. Párizsban ember voltam, nő, tanár, magyar, európai s nem utolsó sorban párizsi, mert Párizs párizsiként bánt velem.
Tari Istvánné
Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium
Minősített Tehetséggondozó Műhely
Híreink 
