Iskolánkban már hagyomány, hogy II. Rákóczi Ferenc születésnapja (március 27.) alkalmából tanulóinknak autóbusz kirándulást szervezünk a Fejedelem szülő- és sírhelyéhez. Ezek a túrák a helyi Rákóczi Szövetség támogatásával jönnek létre. Idén is sor került ennek megszervezésére. Március 20-án 8 órakor indultunk.
A szokásos túramenetrendet követtük. Első állomáshelyünk a királyhelmeci II. Rákóczi Ferenc Szakképző Iskola volt. A szlovák-magyar viszonyról túl sok jót nem hallottam, ennek ellenére nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. Mindent elkövettek, hogy a lehető legjobban érezzük magunkat iskolájukban. Intézetük képzési struktúrája a miénkhez hasonló, csak lényegesen kisebb létszámú. Ennek egyik oka a két tannyelv (nincs túl nagy igény a magyar nyelvű oktatásra), a másik, hogy több hasonló jellegű iskola működik vonzáskörzetükben. Ahogy nálunk, náluk is egyre gyakoribbak a magánkézben lévő oktatási intézmények. Az ott tanító kollégák elmondták, hogy az oktatás magyar és szlovák nyelven folyik. A létszám nyelvfüggő. Van, amikor csak hárman-négyen vannak egy foglalkozáson, van, amikor tizenöten. A legmeglepőbb számomra az volt, hogy nincs történelemoktatás, illetve nem kötelező a történelem érettségi. Az iskolalátogatás után vásárlással, városnézéssel még eltöltöttünk egy kis időt Királyhelmecen.
A következő állomás Borsi volt. Névadónk szülőhelyét, az egykori Rákóczi-kastélyt tekintettük meg. Nagyon kedves és nagyon felkészült idegenvezető fogadott bennünket Kázmér István személyében, akinek előadásában felejthetetlen rendhagyó történelemórában volt részünk. A történelemórát megelőzően a Rákóczi-szobornál névadónkra emlékezve megrendülten hallgattuk Rácz Richárd szívbemarkoló szavalatát. Ricsi szavalata nemcsak bennünket nyűgözött le, Pista Bácsit is meghatotta. A szlovákiai magyar öregúr szerette volna, ha Ricsi is részt vesz a március 25-diki Rákóczi-megemlékezésen. A Himnusz eléneklése után virágcsokrot helyeztünk el a szobornál. Ezután következett a történelemóra Pista Bácsi tolmácsolásában. A kastély felújított és megtekintésre alkalmassá tett részén végigvezetve megismertetett bennünket a Rákócziak történetével. Elcsodálkoztunk felhalmozott tudásának mélységén. Közben magyarok lehettünk az egykoron hazánk részét alkotó földterületen. Azt hiszem, olyan ismereteknek juthattunk birtokába, amelyet a legmagyarabb magyar történelemtanárok sem tudnak nyújtani számunkra.
Vadregényes tájon folytattuk utunkat Kassa felé. A hegyektől megszabadított, alföldhöz szokott magyar lelkünknek felüdülés minden magaslat, amely a Kékes „égbetörő” nyúlványait megközelíti. Hamarosan megérkeztünk Kassára, ahol úti célunk főhajtás a Fejedelem sírjánál a Dómban. Volt szerencsém látni a Dóm nagy-testvéreit, a strasbourgi, a kölni és a reimsi dómot is. Mit mondjak? Vetekszik velük, csak egy kicsit kisebb, de magyar. Sok-sok évvel ezelőtt eljutottam Európa nagy templomaihoz, de a kassai Dóm méltó vetélytársuk. Engem csodálattal töltött el a „magyar monumentalitás”. Méltó sírhelye Fejedelmünknek. Elénekeltük itt is a Himnuszt, majd virágcsokrot helyeztünk a sírhelyhez. Az idegenvezető néni aranyos volt, mert látva, hogy élő virágot hoztunk, hozott friss vizet, hogy a csokor tovább díszíthesse e neves síremléket.
Kassán megtekintettük a Rodostói emlékházat, amely fejedelmük törökországi száműzetésének állít emléket. Az épület a Fejedelem rodostói lakhelyének hasonmása. Múzeumként működik, ahol a berendezések és a kiállított tárgyak a magyar föld legnagyobb szülöttének állítanak méltó emléket.
30 éve dolgozom az iskolában, és most sikerült először eljutnom ezekre a helyekre. Az utóbbi évek megpróbáltatásaira gyógyír volt ez a kirándulás. Szegényen haltam volna meg, ha nem juthattam volna el ezekre a helyekre. Úgy gondolom, minden magyar tartozik annyival hazánk legnagyobb szülöttének, hogy meglátogatja legalább egyszer életében szülő- és nyugvóhelyét. Köszönöm az iskola vezetőjének, hogy kísérőtanár lehettem ezen a kiránduláson.
Ölbey János
Híreink 
