A tanulónak a színház „szenvedés”. Egész nap az iskolapadban kell elegánsan ülnünk, majd a színházba menetelni. Sokak szemében ez hatalmas tortúra, hiszen a takaros megjelenés is egy kálvária és gyakran a darab értelmezése is megpróbáltatásokat okoz.
Azonban Gál Tamás előadásait a diáksereg hatalmas ovációval várja és az izgága lendület a performansz végéig sem csappan. Így volt ez a legutóbbi előadás során is. A színművész úr gyakran látogatja kis városunkat, a Színházi Fesztivál során majdnem minden évben megjelenik. A Hetényben élő kisebbségi magyar büszke származására és kilétére. Múltkori találkánkon arról vallott, hogy szinte csak magyar irodalomra szánja az idejét, főleg a múlt nagyjai közt válogat. Hűen ápolja a hagyományokat, megőrzi kulturális örökségeinket.
Az utolsó bérletes előadás során, Csokonai Vitéz Mihály Dorottyáját tekinthettük meg. Akadt néhány diák, aki tavaly nyáron már látta az előadást, viszont számukra is harmatossá vált egy-egy jelenet. Egy Gál Tamás-előadás azért nagyszerű, mert egy ember, egy személyben játssza el az összes szerepet. Ilyenkor Tamást úgy kell elképzelni, mint egy önmagát megsokszorozó színészt. Természetesen a játék azért jóval összetettebb. A színész kevés díszlettel dolgozik, a szerepváltásokat nem csupán a hangszín transzformálásával alakítja, hanem valóságos metamorfózisok tanúivá válhatunk a nézőtéren. Egyénisége imponáló abból a szempontból is, hogy az összes felelősség az ő vállán nyugszik. Hogy ne unatkozzunk a nézőtéren, könnyen belátható, hogy izgalmas és dinamikus előadással kell előállni, de Tamás számára ez nem jelent gondot.
A színész fiatal kora ellenére igazán tapasztalt, az előadásokat higgadtan és feszültségmentesen prezentálja. Továbbá a sajátos humorával közvetített klasszikus komédia az, ami egyöntetűen megfogja a közönséget. A klasszikus vígeposzokat feldolgozó előadásait hű társa és segítője, Mészáros László muzsikája teszi még maradandóbbá a közönség számára.
Paál Zoltán
11.g