Hetedik alkalommal rendezte meg idén a Móricz úti óvoda a kortárs magyar gyerekversek szavalóversenyét a város nagycsoportos óvodásainak, 2016. április 8-án pénteken a délelőtti órákban.
A költészet napjának közelében megszaporodnak a szavalóversenyek, ám ha az ovisokhoz hívnak, mindig valami különös izgalom lesz úrrá rajtam. Eszembe jut néhány emlékem ovis koromból. Eszembe jut, amikor a gyermekeim voltak óvodások, hogy mennyire aggódtam ez elsőnél, s hogy milyen természetes volt a harmadiknál otthagyni őket egy teljesen ismeretlen közegben, hogy szocializálódjanak. Ahogy ma mentem súlyos könyvcsomagokkal a kezemben, miközben a lelkem könnyű volt, boldog izgalmat éreztem. Kíváncsiságot, hogy vajon milyen versekkel készülnek a gyerekek, és hogyan fogadják majd könyvajánlómat.
A gyerekek, mint mindig csodát művelnek a versekkel. Nemcsak a saját tapasztalatom ez, hanem a többi felnőtt is hasonló élményeiről számolt be, miszerint, hiába olvasunk el többször is egy-egy verset, kötetet, amikor egy csillogó szemű ovis szájából hallhatjuk előbújni a szavakat, hirtelen, mintha más köntösbe bújnának ezek a költemények. Színessé, mintássá és csilingelővé válnak. Megtelnek lélekkel, hittel és fénnyel. Ott termünk hirtelen Londonban, vagy a kiskertben veteményezünk nagyapával, vagy ugróiskolát játszunk, vagy éppen anyát érezzük vállalhatatlannak, mert még rollerezni sem tud… az őszinte és nyílt gyermeki tekintet mindent lát és befogad, szóvá tesz. Ez az varázslat. Ez tart fogva bennünket.
Könyvbemutatóval ötödik éve készülök. Jó érzés ilyenkor magam számára is összerendezni az újonnan megjelent míves könyvecskéket. Leszedegetni, belelapozni, beleolvasgatni készülődés közben. Az idei év különlegessége az volt, hogy a Csimota Kiadó jóvoltából, bemutathattam a Tolerancia-sorozatot, és a Sündör és Nirut, ami számomra a tavalyi gyermekkönyvek egyik legmeghatározóbb élményévé vált. A Tolerancia-sorozatot évekkel ezelőtt kezdte el a kiadó. Minden egyes könyvben valamilyen szokatlan témát emelnek ki, hogy a művészet eszközeivel járuljanak hozzá egy-egy problémává vált jelenség érzelmi és értelmi feldolgozásához. A gyermekét mindenki különlegesnek és utánozhatatlan egyéniségnek tartja, egészen addig, amíg, mondjuk, éppen az óvodában ki nem közösítik emiatt. Nem könnyű megtalálni a határt, hogy meddig tart a vonzó különlegesség, és honnan kezdődik az elviselhetetlen különcség. Nos, mi magunk sem tudjuk ezt, ám a művészi szövegek sokat segítenek a világ sokszínűségének az elfogadásában és az otthonosság tapasztalatának megszerzésében. A Lenka és a Palkó című párkönyv a kövér kislány és a cingár kisfiú barátságának történetéről szóló mese. Külön-külön és együtt is működő történetek.
Lili és A fiú és a kém, az értelmi fogyatékkal született kislány és egy nagyon okos kisfiú története. A szomorú kacagány, a kerti és vadnövények titkos háborújáról szól, az Emberke színe mitikus távlatba helyezi a bőrszínek kialakulását, egy kedves mesével, mely szintén az elfogadásra tanít. Az elfogadás nehézségére, és az ebből fakadó fájdalmakra hívja fel figyelmünket A Fehér Hercegnő és az Arany Sárkány szívszorító meséje. Majd Az ellenség című nagyalapú képeskönyv tanít finoman bennünket arra, hogy milyen gondolkodási stratégiákkal küzdhetünk az uniformizált, értelmetlen harag ellen.
Két olyan kötet is tartozik ebbe a sorozatba, amely óvó nénik és tanítók kezében terápiás eszköz lehet, az egyik, a nagymama halálával való megbékélést segítő, Szulyovszky Sarolta csodás képeit tartalmazó A hálás virág című alkotás. A másik fontos mű: Elekes Dóra története, A muter meg a dzsinnek, melyben az alkoholista édesanya gyermeki látószögből közvetített különös történetei inkább viccesnek hatnak, s így képesek leszünk megérteni, hogy egy hasonló korú gyermek miért nem érezheti problémának a saját helyzetét. Kun Fruzsina különös rajzai teszik inkább elviselhetetlenné a megalkotott nyelvi közeget, mert amíg a szavak tudatosan korlátozott világból hivatottak szólni, addig a képek kegyetlen őszinteséggel közvetítik a káoszt, a bizonytalanságot és az ebből fakadó tudatalatti félelmet.
A Csodaceruza folyóirat legfrissebb számait és a tavalyi év különleges és színes gyerekkönyveit kíváncsian lapozgatták kicsik és nagyok egyaránt. A legnagyobb elismerést számomra az jelentette, amikor egy óvó néni odajött hozzám, s arról számolt be, hogy a mellette ülő kisfiú a következő szavakat súgta a fülébe: „Óvó néni, én úgy megkívántam ezeket a könyveket!”
Az idei évben a következő gyerekek értek el helyezést:
I. Kassai Viktória (Tordai utcai Óvoda) és Lippai Vilmos (Lakótelepi Óvoda)
II. Balta Adrienn (Lakótelepi Óvoda) és Fodor Bence (Móricz utcai Óvoda)
III. Varga Vanessa (Móricz utcai Óvoda) és Faragó Anett (Császy utcai Óvoda)
A zsűri különdíjában Tóth Ádám (Nyitnikék óvoda) részesült különleges és érzékeny előadásáért.
A részvételért és a felkészítésért minden gyermeknek és pedagógusnak köszönettel tartozunk. Köszönet illeti még a Csimota Kiadót, akik a Tolerancia-sorozattal és verseskötetekkel támogatták az Móricz utcai Óvodát. Köszönet a Coffee Tea Area kávézónak, ahol minden kis versenyzőt szeretettel várnak egy finom innivalóra, és Kisvárda Város Önkormányzatának, akik strandbelépőkkel kedveskedtek a szavalóknak.
Az eseménynek helyet adó Móricz utcai Óvoda dolgozóinak nevében köszönetet mondunk a zsűrizésben segítő intézményvezetőknek: Czap Jolánnak, Csörsz Ferencnek, A. Tóth Lászlónak, Borbély Ferencnének és Pálinkásné Garasos Melindának; és a képviselőknek: Nagy Sándornak és Matus Attilának.
A magam nevében külön köszönettel tartozom a Móricz utcai Óvoda minden dolgozójának, akik odaadó és lelkes munkájukkal évről évre lehetővé teszik a rendezvény létrejöttét.
Czomba Magdolna
a Bessenyei György Gimnázium és Kollégium tanára
Fotók: korij
Híreink 
