A Vári Emil Általános Iskola mintegy 60 lelkes kisdiákja az egyik legszebb őszi napon indult túrára a ricsikai erdőbe nevelőik kíséretével.
A szikrázó napsütésben szinte aranyló lombú fák látványa azonnal ámulatba ejtett bennünket. Nagyokat szippantottunk a friss, érezhetően kristálytiszta levegőből. A tanórán - nyomtatott és digitális tananyagokon keresztül – megtanultakat, ez alkalommal heurisztikus, élményszerű pedagógiával kiegészítve segítettünk elmélyíteni.
Nagyítóval, távcsővel felszerelkezve indultunk önálló tapasztalatokat gyűjteni az erdő élővilágáról. Gomba - és kéregvizsgálat, nyomkeresés és növényhatározás után a homoki legelők állataival ismerkedtünk egy erdei tanyán. Elhaladtunk a rejtélyes Ős-nyíres mellett, majd a Kása-hegyi kilátóhoz vezető csapáson elhullott őz koponyájára bukkantunk. Csodálkozva álltuk körül, s révedeztünk a természet örök körforgásán, melyet a pusztulás és újjászületés jellemez. A gyerekek csak mondták, mondták, ami erről eszükbe jutott. Beszéltek az évszakok változásáról, az avarból képződő lombföldről, melyből a növények újra értékes tápanyagot vehetnek fel. Nem sokkal később a dombtetőn falatozgatás közben, szinte spontán módon felidéződtek a tanult Petőfi-vers sorai:
„Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerte szét,
s hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.”
A visszaúton legurultunk a domboldalon és még egy erdei futóversenyre is „futotta” erőnkből. Este rögvest élményvetítést tartottunk a digitális táblán a szülőknek, akik közül sokan kedvet kaptak, hogy családostul is kilátogassanak a gyönyörű színekben pompázó erdőbe. A következő napokban aztán a gyűjtött levelekből, termésekből az iskolában csodálatos alkotások készültek.
Jó visszaemlékezni az ilyen szép napokra!
Aki teheti, kövesse példánkat, töltődjön fel a természetben!
Gyüréné Gyarmati Viola
Híreink 
