A tél, a havas táj, a fehér lepelbe burkolózott fenyves hosszú évek óta síelésre csábítja a váris diákokat. Február közepén a legszebb sportágnak hódolhattak diákjaink Lengyelországban, Tylicz városában.
Ilyenkor a völgyben már ébredezik a tavasz, de fent a közel 1000 méteres magasságban remek hóviszonyok között síelhettünk. A síterep kedvező adottságokkal bírt azok számára, akik először csatoltak lécet, vagy eddig csak néhány alkalommal volt szerencséjük a havas lejtőhöz, de felejthetetlen élményt nyújtott azok számára is, akik már profi szinten síelnek illetve snowbordoznak. Hogy mit éreznek a Tercza Lászlónéval és Péter Tiborral utazó gyerekek? Szabadságot. Tömör, színtiszta, 100%-os szabadságot!
Mit mondanak a kezdők a síelésről?
„Iszonyat meredek sípálya, sebesen sikló sílécek, őrült gyorsaság… még belegondolni is rémes!”
És a haladók?
„Iszonyat meredek sípálya, sebesen sikló sílécek, őrült gyorsaság… még belegondolni is gyönyörűség!”
Verset faragott első sítáboros élményéről Szikszai Virág 4.a osztályos kisdiák:
A sítáborban lenni jó
a sok-sok gyerekkel,
megtanulsz síelni ott,
mint egy profi ember.
Van sok tanár, aki segít
lecsúszni a dombon,
Attila bácsi sokszor indít,
így segít a gondon.
Előre és hátra csúszni
még nem annyira nehéz,
de a lejtőn lesíklani
az az igazán merész.
Megtanulunk kanyarodni,
hogy ne menjünk neki senkinek,
nem kell elszontyolodni,
úgyis nehéz mindenkinek.
Tibi bácsi vicces,
Erzsike néninek
s valamennyiüknek pedig
köszönünk mindent.
Hazamegyünk az otthonunkba,
ahol vár anya és apa,
minden jót elmesélünk,
s jövőre is eljövünk!!!
Vári Emil Általános Iskola