A Kisvárdai Rétközi Múzeum és Baráti Köre Egyesület 2003 óta működik és mindig olyan barátok, segítők csatlakoztak hozzájuk, akiknek szívügye a múzeumügy és segíteni szeretnék valamilyen módon a múzeumi munkát.
Szeregnyi László a kezdetektől aktív tagja volt ennek a segítő csapatnak és ezért is gondolták úgy, hogy emlékére alapítanak egy díjat egy emlékplakettel, az ő nevével és minden évben egy olyan embernek adományozzák, aki közel áll a múzeumhoz. Tavaly, első alkalommal június 27- én, László-napkor került sor a díj átadására, idén pedig novemberben, ugyanis 10- én ünnepelte volna Laci a 70. születésnapját.
„A díj átadása az egyesületünknek két okból is egy ünnepi nap. Egyrészt emlékezhetünk Lacira, másrészt pedig köszönetet mondhatunk egy barátunknak, aki támogatta a Rétközi Múzeumot. Az utóbbi években talán a Múzeum és ezáltal az Egyesület is kicsit csendesebbnek tűnhet, de szerencsére támogatóink továbbra is körbevesznek minket. Vannak, akik a rendezvényeinken segítenek minket, vendégeket fogadnak, fényképet készítenek, van, aki oklevelet szerkeszt nekünk, illetve logót tervez, vannak, akik a régészeti feltárásokon segítenek, ásnak, lapátolnak, leleteket csomagolnak, szállítanak, esetleg raktárt pakolnak és vannak, akik adományaikkal a múzeum gyűjteményét gyarapítják. Tavaly év végén egy ilyen felajánlásban részesülhettünk, amikor Szabados István a kisvárdai értéktáron keresztül közel 100 grafikai alkotással ajándékozta meg a múzeumot.” – mondta köszöntőjében Kalli-Tutkovics Eszter, az egyesület elnöke, majd ünnepélyesen bejelentette, hogy a Rétközi Múzeum Baráti Köre Egyesület 2024-ben egy közel 100 darabból álló grafikai sorozat felajánlásáért Szeregnyi László emlékéremmel tünteti ki Szabados Istvánt.
Szabados István 1952. január 21-én született Kisvárdán egy háromgyerekes családban. Általános iskolai tanulmányait Kisvárdán végezte, az akkori 2. sz. Általános Iskolában, ahol már az alsó tagozatban élénken érdeklődött a képzőművészetek, de leginkább a grafika iránt. Középiskolai éveit a Bessenyei György Gimnázium falai között töltötte, ahol több korai grafikai munkáját is bemutatták az épület aulájában. Tanulmányait ezután az a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán folytatta, ahol földrajz-rajz szakon szerzett diplomát 1975-ben. A diploma megszerzése után azonnal munkába állt, először az akkori 1. sz. Kodály Zoltán Általános Iskolában kezdett tanítani, majd a 2. sz. Általános Iskolában és a Szent László Katolikus Szakközépiskolában tanított, mindezek mellett pedig a Weiner Leó Alapfokú Művészeti Iskolában grafikát oktatott. Pedagógusi pályája mellett az alkotás töltötte ki minden szabadidejét. Alkotóként több képzőművészeti egyesületnek is aktív tagja. Szinte a kezdetektől tagja a már több, mint fél évszázados múlttal rendelkező Vásárosnaményi Nemzetközi Fafaragó Tábornak. 2000-ben alapító tagja az Első Kisvárdai Képzőművészeti Műhelynek, vagyis EKKM-nek, tagja a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, valamint az 1999-ben alapított, irodalmi, zenei, képzőművészeti és népművészeti közösségekből álló Adrianus Nemzetközi Alkotóközösségnek. Alkotásainak külföldön való bemutatása nagyrészt ez utóbbi szervezet közvetítésének köszönthető. Tagja tovább a vásárosnaményi székhelyű Szatmár-Beregi Népművészeti és Kézműves Egyesületnek is.
István grafikai munkássága a rendszerváltás után teljesedett ki. Munkái megtalálhatóak az ország és a megye intézményeiben, képtárakban, a Rétközi Múzeumban és a Várday István Városi Könyvtárban, magán- és közgyűjteményekben egyaránt. Jelentős grafikai anyaga található külföldön, Belgiumba, Szlovákiába, Kanadába, az Egyesült Államokba és Izraelbe is kerültek alkotásai. 30 verses és prózai kötetet illusztrált. Nagyobb grafikai sorozatainak címe: A II. világháború, Adria, A Magyarság, A kisvárdai Holokauszt, A megyénk templomai, Erdély és Szent László.
István grafikai munkássága mellett az 1970-es évektől egyre inkább a fafaragás irányába fordult, ekkor került kapcsolatba Kovács László kisvárdai fafaragó művésszel. Hatására kezdte el látogatni a vásárosnaményi fafaragó tábort, ahol tudását az évek során egyre jobban elmélyítette, napjainkra pedig annak egyik vezető művésze lett. Alkotásaival azóta számos egyéni és közös kiállításon vett részt határainkon innen és túl egyaránt. Faragásaival Kisvárda számos közintézményében találkozhatunk. A Szent László Katolikus Gimnáziumban találjuk Szent László domborművét, a Tízparancsolatot és az Életfákat. A kisvárdai köztéri alkotások közül kiemelhetjük a Trianon emlékmű szárnyas oszlopát és a Béres-parkban látható faragott táblát. Monumentális fafaragványai, leginkább rönkszobrai állnak Szlovéniában, Szlovákiában, de az ország különböző pontjain találkozhatunk általa faragott síremlékekkel, emlékművekkel, domborművekkel és díszes kapukkal egyaránt.
Szabados István családjára nagyon büszke. Szeretetteljes és biztos hátteret, az otthon melegét jelentik számára, ebben a közegben teljesedhetett ki alkotó és művészi tevékenysége. Pedagógus feleségével, Eleonórával kettő gyermeket neveltek, akik három unokával ajándékozták meg őket. Hatalmas örömöt jelent István számára, hogy unokáiban felfedezheti a kreativitást és a művészi hajlamot.
Szabados István önmagára grafikus és fafaragó művészként egyaránt tekint, hiszen a két művészeti ág véleménye szerint nem létezhet egymás nélkül. Alkotó művészetét meghatározzák az ősi gyökerek, az ősi jelképek, kedvelt témája a magyarság, leginkább az ősmagyarság története. Számos egyéni kiállítása volt Kisvárdán kívül az ország különböző pontjain, Nyíregyházán, Nyírbátorban, Sárospatakon, Debrecenben, Tokajon, Ibrányban, Záhonyban és Budapesten, a felvidéki Királyhelmecen és Tőketerebesen. Alkotásai csoportos kiállításokon is láthatóak voltak Nagyváradon és a szlovén fafaragó szövetség által Mariborban szervezett Fafaragó Biennálén 2018-ban és 2020-ban, illetve 2023-ban a Vadászati Világkiállításon.
Alkotói tevékenységét több elismeréssel is jutalmazták már. 2000-ben Nyíregyházán Alkotói Különdíjjal, 2000-ben Somogyi Rezső Emlékplakettel, 2001-ben Bessenyei Akadémiai Tagsággal jutalmazták, 2010-ben kiemelkedő művészeti tevékenységéért és oktató nevelő munkájáért Szent László díjjal, 2024-ben pedig Virágh Ferenc díjjal tüntette ki Kisvárda Város Önkormányzata.
A díjátadáson köszöntőjében Leleszi Tibor, Kisvárda polgármestere méltatta a néhai Szeregnyi Lászlót, majd Szabados Istvánhoz szóló gratulációjában a következőképpen fogalmazott: „Mind a magam, mind városunk valamennyi lakója nevében szívből gratulálok az elismeréshez és nagy tisztelettel gratulálok eddigi, több évtizedes művészi pályádhoz is, amely az évek során nemcsak műveidben, hanem a művészet iránti alázatodban is megmutatkozott! Kivételes tehetséged és elkötelezettséged nemcsak a grafikai és fafaragó művészetet gazdagította, hanem mindannyiunk számára inspirációt és példát jelent! Műveidben az aprólékos részletesség, a hagyományok tisztelete, a lokálpatrióta szellem és az újító szemlélet csodálatos harmóniában egyesül, és maradandó értékekkel ajándékoznak meg bennünket! Köszönjük, hogy kitartó munkáddal és alkotásaiddal mindannyiunknak örömöt és értéket adsz! Kívánom, hogy még sok éven át folytathasd ezt az értékteremtő munkát, és további sikereket érj el az alkotói pályádon!” – zárta szavait Leleszi Tibor.
Az ünnepségen jelen volt dr. Seszták Miklós országgyűlési képviselő, moderátorként közreműködött Szivák Gábor könyvtár-igazgató, kulturális műsorral pedig a Weiner Leó AMI növendéke és művésztanára.
-Kisvárda Város Önkormányzata-
Híreink 
