Október van.....a magyar történelem – talán – legtragikusabb hónapja......azonban október 6. és október 23. az a két dátum, mely nemzetté kovácsolódásunk és magyarságtudatunk bástyái!
A békés tüntetéssel indult, majd szovjet tankokkal eltaposott és vérbe fojtott magyar forradalom és szabadságharc történelmünk egyik legmeghatározóbb eseménye óta 68 év telt el. Több mint két emberöltő távlatában, amikor fogynak a tanúk és az emlékezet rostáján is egyre több foszlány hullik át, egyre fontosabbá válik az emlékezés.
Ebben az évben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Önkormányzat és Kisvárda Város Önkormányzata közösen tartott ünnepi megemlékezést, október 22-én, a Kisvárdai Várszínház és Művelődési Központ zsúfolásig megtelt színháztermében.
A Himnusz után Leleszi Tibor, Kisvárda polgármestere köszöntötte az ünnepségen megjelenteket, majd szavaival hangsúlyozta: „1956 hősei nem azt várják tőlünk, hogy kívülről fújjuk az események lefolyását, nem is azt, hogy név szerint ismerjük őket. Egyvalamit azonban joggal várnak: hogy hűek legyünk elveinkhez, az általuk képviselt értékekhez, tovább adjuk a hitet, az egységet, amellyel a magyar nép jövőjéért áldozták életüket. Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért!” – idézett a Bibliából is Leleszi Tibor hozzátéve: ez ősi igazság, hiszen ők tényleg az életüket áldozták fel a hazáért.
„Ma is meg kell védenünk mindazt, amit eddig közösen elértünk. Bizakodva tekintünk a jövőbe, amikor erőt merítünk azok nemes példáira, akik a hazáért meghaltak. Ma önmérsékletre, határozott kiállásra van szükség az igazság érdekében – mondta a polgármester, hozzátéve: „1956 történései a jövőnek szólnak, 1956 októbere nem csak a múltunk része, hanem egy örök érvényű üzenet is, hogy mindig harcolni kell a szabadságért, az emberi méltóságért, az igazságért.” – fogalmazott köszöntőjében Leleszi Tibor.
Seszták Oszkár, a vármegyei közgyűlés elnöke felidézte, hogy megyénkből 52 áldozatot szedett a forradalom és annak megtorlása. Az elnyomó Kádár-rezsim igazságtalan módon 19 áldozatot még a hivatalos listákon sem tüntetett fel, de mi őket sem feledhetjük, tetteik örökké megmaradnak történelmünkben. „Vármegyénk több települése is kivette részét a forradalmi eseményekből, a mai napon emlékezünk azokra a bátor szabolcsiakra, a szatmáriakra, a beregiekre, akik nem törődtek bele a sorsukba, akik hitték, hogy a jövő jobb lehet. Bátor férfiak és nők, fiatalok és idősek, akik az igazságot és szabadságot követelve szembeszálltak az elnyomó hatalommal. Az ő áldozatuk is hozzájárult ahhoz, hogy ma szabadon élhetünk. Egy ilyen jelentős esemény alkalmával érdemes visszatekinteni, hogy mit is jelentett a szabadságvágy 1956-ban. Az akkori nemzedék, fiatalok és idősek egyaránt megértették, hogy az emberi méltóság alapvető joga nem alku tárgya” – mondta Seszták Oszkár, és a forradalom egyik vezéralakjától, Bibó Istvántól idézett: „A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem”.
A megemlékező beszédek után Seszták Oszkár a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés ezüst emlékérme kitüntető elismerést adományozta: dr. Kührner Éva részére, a Bessenyei Társaság elnökeként kifejtett, kimagasló tevékenysége elismeréseként; Komiszár Dénes részére kiemelkedő helytörténészi, közéleti tevékenységének elismeréseként. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Közgyűlés emlékplakettjét pedig Dombrádi László nyugalmazott tűzoltóezredes kapta a több évtizedes kimagasló szakmai tevékenysége elismeréseként.
A beszédek és díjátadások után piros-fehér-zöld színek pompáztak a színházteremben, fiatal fiúk és lányok öltöztek ünneplőbe, korhű öltözetekbe és érezhetően szellemültek át a pedagógusaik által összeállított és irányított emlékműsorra. 56 hősei annyi idősek voltak, mint most ők, vagy éppen sokkal fiatalabbak. Verseikben, visszaemlékezéseikben, megható szövegeikben és énekeikben igenis megmutatták azt a lángot, mely 68 évvel ezelőtt izzott a szívekben. Szemeik csillogásában, hangsúlyaikban, a hatásszünetekben, a lágyabb és hangosabb dallamokban mind-mind visszaadták azt a semmihez sem hasonlítható érzést, amit akkor is szomorúnak, borzalmasnak és egyben meghatónak érzünk, ha (sokunk szerencséjére) egy percig sem éltük át.
Minden jelen lévő és minden kisvárdai nevében szívből gratulálunk a Várday Kata Református Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Óvoda emlékműsorában szereplő valamennyi diákjának, valamint a műsort kitaláló, összeállító és betanító pedagógusoknak. Köszönjük, hogy a pedagógusok és a szereplő diákok visszarepítettek bennünket a múltba és méltón emlékezhettünk a jelenben!
Az ünnepség a koszorúzási ceremóniával folytatódott az 56-os emlékműnél, majd Rada János kisvárdai mártír sírjánál, ahol a vármegyei és városi grémium tagjai, intézményvezetők, a rendvédelmi szervek, civil szervezetek és magánemberek is a tisztelet és emlékezés koszorúit helyezték el.
Tisztelegtünk, emlékeztünk Magyarország egyik nemzeti ünnepén, amely olyan emberek bátorságának állít szent emléket, akik egy tisztességes világról álmodtak, akik értünk és a haza jövőjéért harcoltak, akik összefogtak és bizalommal fordultak egymás felé, akik nem kérdeztek, nem kérkedtek, hisz nem akartak mást, csak egy független, szabad, magyar hazát!
„Piros a vér a pesti utcán, munkások – ifjak vére folyt,
a háromszín-lobogók mellé tegyetek ki gyászlobogót.
A háromszín-lobogó mellé tegyetek három esküvést:
sírásból egynek tiszta könnyet s a zsarnokság gyűlöletét,
s fogadalmat: te kicsi ország, el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,hogy pesti utcán hullt a vér.”
-Kisvárda Város Önkormányzata-
Híreink 
