A fiatal, 1980-as születésű Koszta Zoltán már kisgyermekkorában rajongott a rajzolás és festés minden formája, technikája iránt. S nem csak, hogy rajongott érte, hanem már egészen fiatalon kiderült különleges kézügyessége, ami természetessé tette számára, hogy a művészi pályára lép.
Az évek során pedig hivatásos művésszé vált és saját családot is alapított. Zolinak nem csak a munkája, egyben hobbija és hivatása minta-, és példaértékű, hanem a családi élete és a sallangoktól mentes mindennapjai is. Úgy él, ahogyan alkot: egyszerűen, de nagyszerűen.
A Koszta-”művek” kizárólag kézzel készülnek. Saját kezűleg farag és varr, de még az alapanyagokat is nagy gondossággal válogatja össze. Ennek az alaposságnak (is) köszönhető, hogy számos munkája iparművészeti minősítést kapott, hogy számtalan kiállításon, programon vett már részt, híre és termékei pedig a határokon túlra is eljutottak.
Volt már tárlata (mások mellett) például Nyíregyházán a Kállay-gyűjteményben, a budai várban a Magyar Kultúra Házában, Budapesten a Józsa Judit galériában, Esztergomban, Péliföldszentkereszten, a Hortobágyon, Verőcén, Napkoron, Erdélyben-Marosvásárhelyen a Magyar Kultúra Palotában, Gyimesbükkön a Deáky Vendégházban, Olaszországban és Japánban-Pekingben is és Kassai Lajos lovasíjász mesternek közbenjárására az angol királyi udvar is láthatta a munkáit.
Ebben az évben pedig, éppen szülővárosa várossá avatásának 600. évében, ő is jubilál, hiszen 20 esztendős az a „bőrös műhely”, ahol alkot. A különleges jubileumokat pedig egy különleges kiállítás mutatja be november végéig Kisvárdán, a Bagolyvárban.
Zoli jelenlegi tárlatán több év termését, és több mint 50 darab alkotását láthatjuk. A legtöbb általa készített felszerelés folyamatos használatban van, így a kiállított sok-sok hagyományőrző eszköz és kiegészítő is (köztük 4 teljes lovasíjász garnitúra) erre az alkalomra lett visszakérve tulajdonosaiktól. Sajnos a legfrissebb és véleménye szerint a legkiforrottabb munkáit olyan gyakran használják, hogy azokat bemutatni most nem volt lehetséges.
„Fő eszmeiségem az, hogy az a forrás amelyhez visszanyúlok és a munkáimon keresztül közzé adok, életben tartsa magyarságunk kulturális értékeit. Így a bőrművesség szinte csak egy eszköz ebben a misszióban, hisz számos területen lehet vívni ezt a harcot. A képző-, és iparművészeten, a zenén,-népzenén vagy a táncművészeten, a szépirodalmon vagy a költészeten keresztül. A lényeg, hogy építsünk s ne bontsunk! Erős alapunk van hozzá! Erősebb mint bárkinek itt, Európában. Ezért szoktam úgy fogalmazni, hogy a munkáimban "az ősök útja eggyé válik a jelennel". Mindezt úgy megvalósítva, hogy az a lehető legjobb szakmai tudással készüljön. Mert mint tudjuk,"a minőség sosem megy ki a divatból".” - vallja Koszta Zoltán.
Aki szívből alkot, szívből él és nagy alázattal fordul ősei, a ránk hagyott örökségek, Istentől kapott hivatása és minden embertársa felé.
Aki csendben, de bajusza alatt mindig mosolyogva alkot és mindig tud újat mutatni. Mert az ő munkáiból sosem lehet olyan, hogy „elég!”. Legyen az női vagy férfi használati tárgy, díszlet, jelmez, rajz, vagy bármi, ami a fantáziájából, ötletéből vagy éppen megrendelői kérésére születik és két kezével kelti életre.
Koszta Zoltán kisvárdai bőrműves mester ősi magyar motívumkincsre és bőrműves hagyományokra épülő művészete a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Értéktár része, s melyet dr. Seszták Miklós kormánybiztos és Leleszi Tibor polgármester is méltatott a kiállítás ünnepélyes megnyitóján.
- fotók: SZABÓ SÁNDOR -
De méltatták városunk elmúlt 600 évét, dicső történelmünket és elődeinket is, és mindazokat, akik közreműködtek a kiállítás létrejöttéhez. Közülük is kiemelve Néző István helytörténészünket, akinek kutató munkája, szöveges-, és képi összeállítása látványosan tárja elénk Kisvárda múltját és jelenét is.
Nem kérdés, hogy a tárlatot mindenkinek látnia kell, akár többször is :)
Mindezt megtehetik: hétfőtől péntekig, 08.00 órától 16.00 óráig, díjmentesen, a Bagolyvárban!
- Durucz Gabi -