Kedves kisvárdaiak! Elérkeztünk az év legcsendesebb, legszebb napjához, amikor lelkünk a béke és a szeretet meleg kabátját ölti magára.
Amikor az emberek egy kis időre megfeledkeznek a problémáikról, a várakozás és a meghittség jegyében. Elgondolkodnak azon, hogy életük legfontosabb értékei pénzzel megfizethetetlenek és létük semmivel sem pótolható.
Itt van hát a csodák hónapja.
Isten megmutatja a világnak, hogy egy Betlehemben születő kisded csecsemő képes megváltoztatni a világot. Advent csendjében ez a földre szálló Remény mutassa meg számunkra, hogy isten mindig velünk van, bárhol vagyunk is!
Nem mindennapi évet tudhatunk magunk mögött.
A világjárvány mindannyiunk életére rányomta bélyegét. Sajnos hosszú ideje, hogy nem találkozhattunk egymással rendezvényeken, koncerteken, ünnepségeken.
Itt az idő, hogy gyengeségünk, kicsinységünk megtapasztalása után alázattal forduljunk Istenhez! Elkezdtünk éberekké válni, önmagunkra s a világra sokkal jobban vigyázni.
Az adventi gyertyáknak, amelyeket ilyenkor meggyújtunk, üzenete van. Üzeni, hogy van még idő!
Van még idő a békülésre, a meghitt családi együttlétre, a másokkal való törődésre.
Az adventi koszorú apró lángjai azt ígérik a szomorú embereknek, nem hiábavaló a várakozás, a reménykedés: a Fény megszületik és elűzi a Sötétséget.
Hisszük és várjuk, hogy a valóság sötétségébe is fényt hoz a kisded Jézus!
Hisz az eljövendő Jézus felelni tud kérdéseinkre és Isten felé mutatott útjával ki tud vezetni bennünket életünk keserű pillanataiból.
Mindannyiunknak vágynia kellene erre a csodára, arra, hogy legyen egy helyünk a világban, ami olyan, mint a betlehemi istálló, ahol letehetjük szorongásainkat, bajainkat, ahol a család, a bennünket szerető emberek vesznek körül minket.
Jön, közeledik csendesen felénk Jézus, méltósággal.
Bár nem ad kezünkbe lágyabb kenyeret, nem emeli meg a fizetésünket, nem kínál hatalmat és vagyont, de béke-, és szeretetüzenetével ráébreszt arra, hogy életünk célja, értelme, a mi Atyánkhoz, a béke és a szeretet Istenéhez való közeledésünk.
Nézzünk magunkba csendesen, hogy vajon a mi szívünkben meg tud majd születni a Megváltó?
A mi szívünknek is megvan a maga betlehemi barlangja, és ott jelen van-e, jelen tudna-e lenni Jézus Krisztus?
Hogyan is írta Ady Endre?
„Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...”
Hát nem végtelenül egyszerű ez?
Higgyünk a csodában, mert tele van vele az élet!
Higgyünk önmagunkban, mert odabenn a lelkekben rejtőzik a legnagyobb üzenet: a remény és a szeretet!
Készüljünk az ünnepre csendesen, szívben, lélekben, hogy megajándékozhasson bennünket egy újabb eséllyel, egy szép karácsonnyal, Istentől áldott adventi megtéréssel, hisz Krisztus a világ világossága!
Adja Isten, hogy az adventi út végén rácsodálkozhassunk: „VELÜNK AZ ISTEN!”
Áldott, meghitt, békés karácsonyt kívánok mindenkinek!
- Leleszi Tibor polgármester -
Híreink 
