Október van.....a magyar történelem – talán – legtragikusabb hónapja......azonban október 6. és október 23. az a két dátum, mely nemzetté kovácsolódásunk és magyarságtudatunk bástyái!
A békés tüntetéssel indult, majd szovjet tankokkal eltaposott és vérbe fojtott magyar forradalom és szabadságharc történelmünk egyik legmeghatározóbb eseménye óta 63 év telt el.
Több mint két emberöltő távlatában, amikor fogynak a tanúk és az emlékezet rostáján is egyre több foszlány hullik át, egyre fontosabbá válik az emlékezés.
„1956 hősei nem azt várják tőlünk, hogy kívülről fújjuk az események lefolyását! Egy valamit várnak, várhatnak, joggal: azt, hogy hűek legyünk elveikhez, az általuk képviselt értékekhez, és tovább vigyük azt a hitet és egységet, amellyel a magyar nép jövőjéért áldozták az életüket!” - hangsúlyozta emlékbeszédében Leleszi Tibor. Kisvárda polgármestere aláhúzta: „A történelem már sokszor bebizonyította, hogy a magyar nép különleges erővel és hittel bír, mely ha kell lerombolja a falakt, megállítja az elnyomókat! A pesti srácok, az ifjak és idősek, a mi hőseink felismerték az összefogás és a magyar szív erejét! Az 56-os forradalmárok Magyarország jövőjéért harcoltak, miközben a maguk jövőjét és a mi jelenünket építették! Ezért lettek nem csak a magyarok, hanem az egész világ előtt HŐSÖK!” - mondta Leleszi Tibor.
Beszéde után piros-fehér-zöld színek pompáztak a színházteremben, fiatal fiúk és lányok öltöztek ünneplőbe és érezhetően szellemültek át a pedagógusaik által összeállított és irányított emlékműsorra.
56 hősei annyi idősek voltak, mint most ők, vagy éppen sokkal fiatalabbak. Verseikben, visszaemlékezéseikben, megható szövegeikben és énekeikben igenis megmutatták azt a lángot, mely 63 évvel ezelőtt izzott a szívekben. Szemeik csillogásában, hangsúlyaikban, a hatásszünetekben, a lágyabb és hangosabb dallamokban, a nemzeti színű lobogót életre keltő táncukban mind-mind visszaadták azt a semmihez sem hasonlítható érzést, amit akkor is szomorúnak, borzalmasnak és egyben meghatónak érzünk, ha (sokunk szerencséjére) egy percig sem éltük át.
Minden jelen lévő és minden kisvárdai nevében szívből gratulálunk a Bessenyei György Gimnázium és Kollégium emlékműsorában szereplő valamennyi diákjának, valamint a műsort kitaláló, összeállító és betanító pedagógusoknak: Juhász Béláné, dr. Láczayné Pipoly Csilla, Oláh Enikő Gyöngyi, közreműködött Lakatos Fatima és Gönczné Gyarmati Krisztina.
Köszönjük, hogy a pedagógusok és a szereplő diákok
visszarepítettek bennünket a múltba és méltón emlékezhettünk a jelenben!
A (nem mellesleg) zsúfolásig telt színházteremből a Honvédsuli kadétjai által felvezetett emlékmenet indult Kisvárda '56-os emlékművéhez, majd Rada János, kisvárdai mártír sírjához, ahol a város,-és intézményvezetők, a rendvédelmi szervek, civil szervezetek és magánemberek is a tisztelet és emlékezés koszorúit helyezték el.
Tisztelegtünk, emlékeztünk Magyarország egyik nemzeti ünnepén, amely olyan emberek bátorságának állít szent emléket, akik egy tisztességes világról álmodtak, akik értünk és a haza jövőjéért harcoltak, akik összefogtak és bizalommal fordultak egymás felé, akik nem kérdeztek, nem kérkedtek, hisz nem akartak mást, csak egy független, szabad, magyar hazát!
„Piros a vér a pesti utcán, munkások – ifjak vére folyt,
a háromszín-lobogók mellé tegyetek ki gyászlobogót.
A háromszín-lobogó mellé tegyetek három esküvést:
sírásból egynek tiszta könnyet s a zsarnokság gyűlöletét,
s fogadalmat: te kicsi ország, el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,hogy pesti utcán hullt a vér.”
- Durucz Gabi -
források: Leleszi Tibor emlékező beszéde
fotók: Szabó Sándor
Híreink 
