„A Pilvax Kávéház pincére ugyanazzal a rezignált arccal szolgálta fel a feketét a hátsó asztalnál ülő, nagyrészt fiatalokból álló társaságnak 1848. március 15-én reggel is, mint minden más napon. Nem is sejthette, hogy annál az asztalnál valami nagy-nagy dolog készül.
A kávéház félhomályából indult el egy vékony bajuszú fiatalember, Petőfi Sándor, és néhány fiatal hittársa, hogy hangot adjanak a bennük feszülő igazságérzetnek és szabadságvágynak.” - így kezdte nemzeti ünnepünkön tartott ünnepi beszédét dr. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter a kisvárdai városi ünnepségen.
Az országgyűlési képviselő visszarepített minket a forradalom kezdetére, majd „beszálltunk mellé egy légi utazásra”:
„Emlékezzenek a tanult Petőfi-sorokra: „Fölrepülök ekkor gondolatban, túl a földön felhők közelébe, s mosolyogva néz rám a Dunától a Tiszáig nyúló róna képe”.
Ahogyan felszállunk, átrepülhetünk néhány év, akár a múlt évszázad felett is. Felemelkedünk a budai hegyek felett; alul a lombnélküli fák között már átsejlenek a hegyoldalon fehérlő hóvirágok.
A hegygerinc felé közeledve kitárul előttünk a táj, a kanyargó Duna és a pesti síkság. Átsiklunk a Duna felett, és megláthatjuk a pesti oldalon a Nemzeti Múzeum lépcsőjét.
Ott áll Petőfi, képzeletem szerint felemelt karral, a „Talpra Magyar”-t szavalva.
Vajon mi maradt meg számunkra a számtalanszor átfestett március 15-ék varázsából?
Mi az, amit tudhatunk?
Mi az, ami miatt azt érezzük mindig, hogy március 15-e minden magyar szabadságharcnak része volt, annak is, ami korábban zajlott, annak is, ami csak később jött el?
Mert a szabadság iránti vágy nem csupán tanult emberi manipuláció. Volt egyszer egy nap, amikor a tisztaság és az őszinteség legyőzhette a hatalom, a félelem és az elnyomás láncait. 170 év telt el, és ma is itt állunk együtt.
Képesek vagyunk rá, hogy együtt mozduljunk!
Van közös akaratunk, és tudjuk, milyen életet akarunk élni.” - mondta a telt házas színházteremben Seszták Miklós hozzátéve:
„Ma is meg kell küzdenünk Magyarországért, a magyar szabadságért és függetlenségért. Nemcsak szabadságunkat akarják elvenni tőlünk, hanem már a nemzeti identitásunkat, a kultúránkat, a gyermekeink jövőjét is! Nekünk Magyarország az első, és most szükség van minden egyes magyar emberre, akiknek szintén Magyarország az első. Meg kell őriznünk a hazánkat olyannak, amilyennek szeretjük!”
Az országgyűlési képviselő ünnepi beszéde után, kulturális műsort adtak a Kisvárdai SZC II. Rákóczi Ferenc Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája diákjai, majd lovas huszárokkal felvezetett emlékmenet indult a Petőfi-szoborhoz, ahol elhelyezték az emlékezés és tisztelet koszorúit.
Híreink 
