Évente egyszer (sajnos csak egyszer), amikor megnézzük a kisvárdai színtársulat produkcióját, mindig elégedetten nyugtázzuk: „ez volt a legjobb!”. Évente egyszer, mindig azt gondoljuk, hogy ezt már jövőre nehéz überelni. Aztán évente egyszer, mindig kellemesen csalódunk, mert ezek a fiatalok és felnőttek piszkosul értenek ahhoz, hogy mindig tudjanak újat mutatni.
Így volt ez ebben az évben is, a Puskás Tivadar nagyszerű rendezésében színpadra vitt Anconai szerelmesek-kel. Gyönyörű díszlet, több mint negyven táncossal megalkotott káprázatos koreográfiák, vidámság, poénok, na és persze ismerős dallamok, ismerős hangokkal.
A főszereplő Tomao Nicomaco anconai polgárt játszó Dr. Papp László minden bizonnyal pályát tévesztett, mert őt látva és hallva, aki nem ismeri, nem is gondolná, hogy nem egy képzett színész, hanem bizony állatorvos. Most is „leénekelte a világot” a házvezetőnőt megformálva Dion Marianna, akiről tudjuk, hogy csodás hangja van, amit sosem lehet megunni. Szinte személyre szabott szerepet kapott most is egyetemi hallgatóként Dégi Zoltán, a cukrászt megformáló Lakatos Zoltán, de a panziótulajdonosként nagyot alakító Dudásné Popovics Angéla is. Új tagként debütált a csapatban Timku Edina, aki pimaszul fiatal és piszkosul tehetséges, reméljük is, hogy évek múlva már színésznőként fogunk róla cikkezni.
A vándormuzsikust játszó dr. Ragány Misa nem hiába a Jókai Színház tagja, egyértelműen ez a hivatás való neki. Kovács Ágnes mint római lány, dr. Mikó Adrienn mint magyar lány tündökölt, nem csak szépségükkel, hanem tehetségükkel is. Petranics Vanda idegenvezetőként debütált a csapatban, akinek a jövőben nem csak a DoktoRockban, de a színpadon is helye van, Göncz Zsanna és Vincze Ferenc pedig az ifjú kupidók szerepét játszották el, Zsanna nem mellesleg még a tánckart is erősítette. Ahogy mondani szokták, mindenki „odatette magát!”
A DoktoRock társulat mit sem érne a táncosok nélkül: Gönczné Gyarmati Krisztina - aki immáron 21 éve koreografálja a csapatot – több mint negyven fiatal lányt és fiút mozgatott meg a két és fél órás zenés vígjátékban.
A mind a két napon telt házat produkáló közönség nem csak, hogy jól érezte magát, hanem ismét elégedetten távozott a DoktoRock jóvoltából.
Joggal vetődik fel minden évben a kérdés, hogy miért csak egy évben egyszer láthatjuk őket? Miért csak egy ilyen rövid időre, egy-két előadás erejéig jut nekünk belőlük?
Mert ők egy ilyen, alkalmi csapat. Mert ők egyszeri és egyedi kincsek, akik mindennapjaikban tanulnak vagy éppen tanítanak az iskolában, gyógyítják az állatokat, óvodapedagógusként, tánctanárként, köztisztviselőként, jogészként dolgoznak miközben eszméletlen tudás rejlik a torkukban, a lábukban.
Ők ettől egyediek. Egy évben egyszer elájulunk tőlük, hogy legyen egy teljes évünk arra, hogy feleszméljünk a DoktoRock-os mámorból és nagy izgalommal várjuk újra az augusztust, az új darabot, a régi-és új szereplőket.
Köszönjük az idei élményt!
Jövőre találkozunk!
- Durucz Gabi -
Ha ott volt azért, ha nem, azért tekintse meg képekben az előadást!
FOTÓK: SZABÓ SÁNDOR
Híreink 
