Majdnem két évszázad nyugalma után, a II. világháborút követően, a Kárpátalját bekebelező szovjet birodalom átfogó támadást indított a görög katolikus egyház ellen. Azt a 129 papot, akik nem voltak hajlandók áttérni, 1949 folyamán, három hullámban, a Gulág koncentrációs táboraiba hurcolták. Közülük 28-an oda is vesztek.
Az egyház azonban mégsem szűnt meg létezni, csak illegalitásban működött. A több mint negyven évi elnyomatás alatt hősies erőfeszítésekkel igyekezett a görögkatolikus egyház megtartani mindazt, amit évszázadokon át krisztusi örökségként őrzött őseitől. Mintegy 50-60 pap ugyanis elkerülte az elhurcoltatást. Ők már 1949-ben megszervezték az illegalitás viszonyai között folytatott egyházi munkát. Az 1956-os amnesztia után hazatért papok azután tovább bővítették ezt a tevékenységet. Az illegalitásban eltelt nehéz esztendők alatt, öt püspöke volt a rejtetten továbbélő egyházmegyének. Négy évtizeddel a hivatalos eltöröltetés után, 1989 decemberében, a társadalomban végbemenő demokratizációs folyamatok eredményeként, végül legalizálták a görög katolikus egyházat.
„25 éve szabadon” - a negyven évig illegalitásban élő kárpátaljai görögkatolikus egyház betiltását, életét, útkeresését és 25 éve történt legalizációját mutatja be az a kiállítás, mely a kisvárdai Konferencia Központban látható február 10-ig. A kiállítás fővédnöke dr. Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter.
A megnyitó ünnepséget a házigazda Kisvárda polgármestere, Leleszi Tibor beszéde nyitotta meg, aki a következő szavakkal ajánlotta a különleges tárgyakat tartalmazó tárlatot: „Szívemhez nagyon közel áll eme kiállítás, mert az Istenben való hit és a vallás elengedhetetlen része életemnek, mindennapjaimnak. E szerint élek, e szerint cselekszem. Örömmel tölt el, hogy városunk szívében tekinthető meg, a helytállás és tanúságtétel legnagyobb bizonyosságtétele. Ez a tárlat, ma azt hivatott bemutatni, azokról szól akik az üldöztetés közepette mindvégig megmaradtak hitükben. Fogadják tehát olyan hittel és szeretettel, ahogyan őrizték és védték azokat. Kívánom, hogy Isten keze vezérelje és áldása kísérje Önöket e kiállítás megtekintése alatt.”
Nem csak megtisztelte jelenlétével a megnyitót, hanem ünnepi köszöntőt is mondott saját élményeivel átfűzve, Szocska Ábel, a Nyíregyházi Egyházmegye apostoli kormányzója, majd az üldöztetésről, a nehéz időszak küzdelmeiről beszélt tolmács segítségével Luscsák Nílus, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye segédpüspöke.
A kiállítást Marosi István, a beregszászi főiskola görögkatolikus lelkésze szervezte és rendezte. A megtekinthető tárgyakat bemutatva kiemelte: a görögkatolikus mártír papokra és családokra úgy tekintenek, mint akik éltetik és erősítik egyházmegyéjüket. Méltatta azokat a híveket, akik mindvégig kitartottak a görögkatolikus vallás mellett: „Mi mindvégig görögkatolikusok voltunk, és így is akarjuk megélni hitünkben”.
A tárlat az üldöztetés éveit mutatja be tablókon, tárgyakon, könyveken keresztül. Egyebek között látható az elhurcolt görögkatolikus papok életrajza, fényképei, népi imakönyvek, lágerben és illegalitásban használt liturgikus tárgyak. Látható Kiállították az 1949-ben huszonöt évnyi kényszermunkatáborra ítélt felsőveresmarti görögkatolikus pap, Bendász István hagyatékának egy jelentős részét, illegalitásban vezetett sematizmusokat, papi nyilvántartásokat, anyakönyveket, az illegalitásban működő papok adatait.
A megnyitó ünnepséget megható, őszinte gyermeklelkű szavalataikkal színesítették a kisvárdai Szent György Görögkatolikus Általános Iskola és az Angyalkert Óvoda növendékei - Bíró Gréta, Kovács Máté, Takács Roland, Tóth Máté, Jónás Jázmin, Szabó Petra, Molnár Zsófia – illetve, felemelő hangulatot varázsoltak az Ungvári Boldog Romzsa Tódor Teológiai Akadémia Kamarakórusának tagjai.
Egy olyan kiállítás látható városunkban, mely tanúbizonyságot tesz arról, hogy a görögkatolikus egyház a legnehezebb körülmények és üldöztetések között is hűségesen kitartott a hit és a magyarság mellett. Egy kiállítás mely a lélek és a szív küzdését és erőfeszítéseit tükrözi.
„Dicsőség Jézus Krisztusnak! – Dicsőség mindörökké!”
- Durucz Gabi -
fotók: Fodor Péter
Híreink 
