Vannak korszakai az emberiségnek, és vannak korszakaszok az ember életében, amikor csak a látható és a mérhető dolgoknak tulajdonít értéket. Ám ahhoz, hogy tartalmas életet éljünk, esélyt kell adnunk a másik oldalnak, melyről találóan így fogalmaz Exupéry: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
Ha hitelt adunk ennek az állításnak, akkor megtapasztalhatjuk az érzelmek erejét, s ha tapasztalatról beszélünk, akkor beszélhetünk kísérletekről is. Az érzelmeink megfogalmazására tett kísérletek közül a költészeté a legnagyobb szerep, hiszen a költők egész életükben azon fáradoznak, hogy belső utazásaikról hozott tapasztalataikat megfogalmazva adjanak nekünk fogódzókat az életünk értelmessé tételéhez, az érzelmeink megéléséhez.
Ilyen kísérleteket tesz Tóth Krisztina is, immáron 25 éve a magyar irodalomban. Pályáját költeményekkel kezdte, majd jelentékeny novelláival is bevéste nevét irodalmi életünkbe 2006-tól a Vonalkód című kötetével. 2013-ban egy újabb műfajban is megmérette magát, ekkor jelent meg regénye, Akvárium címmel. Nemcsak Magyarországon, de szerte Európában elismert alkotóról beszélhetünk személyében. Nagy örömünkre szolgált, hogy a Várday István Városi Könyvtár és a Béres József TIT Kisvárdai Egyesülete a magyar költészet napja alkalmából Tóth Krisztinát hívta meg városunkba.
A találkozóra 2015. április 14-én, a nagy érdeklődésre való tekintettel a Konferencia Központban került sor, ahol a Vári Emil és a Teichmann Vilmos Általános Iskola 40 tanulója, kísérő nevelői, a Bessenyei György Gimnázium és Kollégium diákjai és tanárai, valamint a Könyvtári Csevegések közönsége, 160 lelkesedő ember ismerhette meg a költő gondolatait, személyes történeteit és az alkotással kapcsolatos műhelytitkait. Különösen értékes volt nekünk, kisvárdaiaknak ez a találkozó, mert helyi érintettségét is megosztotta velünk az alkotó. Kiderült, hogy ez a harmadik látogatása Kisvárdára, hiszen tizenöt évesen már járt itt két ízben is, az akkor tizenhét éves Cipő vendégeként. Kriszta fontosnak tartotta, hogy megemlékezzen barátjáról és szerzőtársáról, aki több költeményét is megzenésítette. Beszélt még indulásáról, találkozásairól, hamarosan megjelenő köteteiről és arról, hogy milyen nehézségekkel találják szembe magukat azok a fordítók, akik novelláit, regényeit ültetik át különböző európai nyelvekre. Megható, komoly és humoros történetekkel szőtte át délutánunkat az alkotó, a maga különösen érzékeny és szépséges személyiségével. A beszélgetést Molnár Flóra 10. b osztályos besis diák szavalata színesítette.
A másik izgalmas érzelmi kísérletezésre a Móricz úti tagóvodában került sor április 16-án, ahol 20 izgatott nagycsoportos verseit hallgathattuk. Hatodik alkalommal rendeztük meg a Kortárs Magyar Gyermekversek Szavalóversenyét, ami különösen fontos ügy számomra, hiszen meggyőződésem, hogy minél korábban megismerkednek a gyermekek a minőségi kortárs irodalommal, annál nyitottabbak és kíváncsibbak lesznek az őket körülvevő világra, de ami ennél is fontosabb: önmagukra. Jó látni és hallgatni ezeket a csöppségeket, ahogy teljes odaadással képesek verset mondani. Azt gondolom, hogy ezek a kísérletek nemcsak az alkotó és a verset elmondó gyermekek ügye, hanem a felnőttként jelen lévő hallgatóságé is, akik lehetnek szülők, vagy pedagógusok, mindannyian átélhetik a bennünk élő örök gyermek újjászületésének csodáját ezeken az alkalmakon.
A következő eredménnyel zárult a jó hangulatú versmondás:
I. Rubószki Tamara és Pongó Marcell (Angyalkert), II. Kassai Viktória (Tordai úti Óvoda), és Simon Ádám (Cszászy úti Óvoda), III. Ésik Béla (Móricz úti Óvoda), és Király Péter (Császy úti Óvoda). Szeretettel gratulálunk nekik és felkészítőiknek!
Köszönet illeti a támogatókat, akik nemcsak feledhetetlenné, de örömtelivé is varázsolták a gyermekeknek ezt a délelőtti alkalmat; első sorban a Móricz úti Óvoda vezetőjének, Kovácsné Sebők Juditnak és odaadó munkatársainak, a zsűrizésben részt vevő pedagógusoknak, Czap Jolánnak, A. Tóth Lászlónak, Csörsz Ferencnek, Pappné Tóth Violának, Battyányiné Székely Csillának, Pálinkásné Garasos Melindának és Nagy Sándor képviselő úrnak, akik felajánlásaikkal szereztek örömet a gyermekeknek. Külön köszönet illeti a Polgármesteri Hivatalt, aki uszodabelépőkkel kedveskedett minden kicsi szavalónak.
Tari Istvánné
a Bessenyei György Gimnázium és Kollégium
angol-magyar szakos tanára
Híreink 
