2014. Szeptember 25-e az emlékezés napja volt Kisvárdán. Tiszteletadás a hősök, mártírok, ártatlan áldozatok, a katonák és civilek, a kiszolgáltatottak, a sorsukat egyenes gerinccel fogadók, az önmagukat nem kímélők, a megtévesztettek, az emberbarát emberek emlékének, akik minden korban és élethelyzetben példaértékkel bírnak. Mementóul hagyva az utókornak a helytállás igazságát és örök érvényűségét.
15.00 órától, „Emlékezés a Nagy Háborúra” címmel, Dr. Bene János, a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója gyűjteményéből volt tárlat a Rétközi Múzeumban, melyet Ő maga nyitott meg. A vendégeket Leleszi Tibor Kisvárda város polgármestere köszöntötte.
A Kisvárdai Várszínház és művészetek Házában, az „I. Világháború testközelben - „100 év 100 kép”, című képzőművészeti tárlat került megrendezésre, Szeifried Zoltán festő, grafikus munkáiból. A kiállítást 16.00 órakor nyitotta meg Szivák Gábor, a Várday István Városi Könyvtár igazgatója.
Az alkotó szavaiból a megnyitón:
„Egyes esetekben az agy barázdált, peremezett partjain elhalnak a gondolatok hullámai. Ezek a gondolatok lehetnek jók és rosszak is. Minden cselekedet a gondolattal kezdődik, mert a tett megszületését megelőzi, és nem mindegy, hogy melyik oldalnak engedelmeskedünk.
Van egy olyan kifejezés, hogy „ül a babérjain”. Ezt a mondást általában arra a személyre szokták alkalmazni, aki jól megérdemelt pihenésben, semmittevésben révedezik.
Eredete, a Krisztus ellőtt 80 és 70 közötti időre datálódik, és Julius Caesar nevéhez fűződik. Fiatal római katonaként egy Egyiptomi Légió tisztjeként érdemeket szerzett, egy görög provincia erődjének visszafoglalásában. Ezért kapta feljebbvalóitól a dicsőség és megbecsülés jeleként a babérkoszorút.
Amennyiben szabad ez a szóhasználatot alkalmaznom, a XX. század történelme „nem sok babért termett” nekünk, magyaroknak! Talán nem túlzás azt állítanom, hogy az I. Világháborút lezáró békepatum, diktátum, Európai, de talán világviszonylatban nézve is, az egyik legnagyobb igazságtalanság volt, amit egy nemzet ellen el lehet követni. Az ország területének kétharmadát, és lakosságát elcsatolták a mai „Anyaországtól”!
Túl a háború okozta testi-lelki sebeken, a természeti kincsek, erőforrások is megszűntek számunkra létezni. Az emberi tényezők pszichés fájdalmai mellett, melyeket a mai napig nem tudunk feldolgozni, feledni.
Tematikus sorozataimban elsősorban nem kronológiailag egymásból következő eseményeket ábrázolok, racionális magyarázatokkal. Törekvéseim szerint sokkal inkább olyan történéseket jelenítek meg, melyek mindig az emberi oldalról, egyfajta empatikus módon közelítik meg a megélt élethelyzeteket.
Így van ez most is, az I. Világháborús rajzaim kapcsán is, mely közel a negyvenedik a sorban.
Természetesen szem előtt tartva az események időrendi hűségét, de mindig az esendő, érző embert állítva a középpontba, még halálukban is!
Vannak pusztító energiák és építő jellegűek. Nagyon nem mindegy, hogy mely erőnek engedelmeskedünk.
Becsülöm az értéket előállító, teremtő embert, az értéket megbecsülni akaró embert, aki tenni is tud szűkebb-tágabb környezete jobbításáért, élhetőbb életéért...”
A tárlat október 20-ig látogatható.
A nap záróeseménye 17.00 órától, a Várday István Városi Könyvtárban a „Nyugaton a helyzet változatlan” című filmalkotás vetítése volt, melyet Dr. Bene János ajánlott az érdeklődők figyelmébe.
A rendezvényt a Közép- és Kelet Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány támogatta.
Híreink 
