A Rétközi Múzeum és Baráti Köre, az Első Kisvárdai Képzőművészeti Műhellyel és a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Házával közösen, 2013-ban már XXI. alkalommal rendezte meg a felső-szabolcsi képzőművészek Tavaszi Tárlatát Kisvárdán.
A 2008-as esztendőben a tárlat visszakerült eredeti kiindulási és kiállítási helyére a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Házába úgy, hogy céljait, küldetését és szervezőit egyaránt megtartotta. A tárlat célja, bemutatkozási lehetőséget adni nem csak a felső-szabolcsi, hanem a régiónkhoz tartozó, de határainkon kívül maradt – kárpátaljai, felvidéki, erdélyi – alkotóknak is. Ez utóbbiak alapján a kisvárdai központtal létrejött tárlat nemzetközivé való kiterjedése mára már vitathatatlan. 2013-ban is Szlovákiából és Ukrajnából is érkeztek alkotások egy-egy alkotótól. Az érdeklődők és alkotók mellett megtisztelte jelenlétével a rendezvényt Balogh József, Királyhelmec testvérvárosunk polgármestere és Nick Ferenc, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Magyar Kultúra Lovagja. A kiállítás-megnyitó ünnepi színvonalát a Weiner Leó Alapfokú Zene-és Művészeti Iskolát képviselő Agárdi Eszter csellójátéka és Miller Olga zongorakísérete növelte.
„A magyar, de az európai kultúrtörténetben is sok évtizedes, az elmúlt századokba visszanyúló hagyománya van annak, hogy a különböző képzőművészeti társulatok minden év tavaszán tárlatot rendeztek és elindították, életre keltették, megmozgatták a művészek, a művészet kedvelők népes táborát. Örömmel tölt el, hogy Kisvárdán, városunkban ennek már több, mint húsz éves hagyománya van.” - mondta köszöntőjében Leleszi Tibor, Kisvárda polgármestere hozzátéve: „Azt gondolom, hogy a helyi szellemi értékek megőrzésének és közvetítésének nagyon nagy jelentősége van. Sokat elárulnak egy-egy település szellemiségéről a helyi kulturális, művészeti élet termékei. Tapasztalatok szerint ezek nagy vonzerőt gyakorolnak, könnyebben felkeltik az érdeklődést, fokozott mértékben előmozdítják az érzelmi azonosulást, és alkalmasak a magyarságtudat számos más elemének formálására is. Mindezek tudatában rendkívül fontos eseménynek tekintem a mai rendezvényt, mert a helyi értékeket bemutató kultúrmissziós feladatot tölt be, már több, mint húsz éve.” - fogalmazott a város első embere.
Szerte a világon rendkívüli erőfeszítések történnek a helyi pótolhatatlan szellemi kincseknek a megőrzésére és átörökítésére. Egyre szélesebb körű az a felismerés, hogy a helyi jellegzetességek megmentése, a helyi erőforrások hasznosítása, a lokális közösségek kibontakozásának segítése, a helyi, egyedi vonásokat felmutató kultúrák folytonosságának a biztosítása legalább olyan fontos és elengedhetetlen, mint a globalizációs törekvések érvényre juttatása. Ezt (is) hivatott közvetíteni és segíteni a kisvárdai tárlat, ahol a már ismert helyi művészek mellett számos olyan névvel is találkozhatunk, akiket egyáltalán nem, vagy a hétköznapi élet során teljesen más szempontból ismerünk. Olyan alkotók, akik hobbiból, a művészet iránti szeretetből alkotnak, miközben merőben más szakmával keresik kenyerüket, vagy éppen nyugdíjasok.
12 település, 34 kiállító, 131 alkotását Nagypál Béla etnográfus méltatta és ajánlotta. Tárlat- megnyitó beszédét – mint minden alkalommal – érdeklődve hallgatták a megjelentek, magukba szívva a várva várt, de még mindig késlekedő friss tavaszi levegő helyett a nyugalmazott vezető főtanácsos színpadra illő előadói stílusával referált beszédének minden egyes szavát.
„A láttatás eltérő igényén túl, a technikai, témabeli, műfaji sokféleség, a térbeli lehetőségek szűkössége, az installálás szemérmes szerénysége, talán eklektikussá teszi a kiállítást. Az érdeklődő, a kiérlelt, mesteri grafikától, táblaképtől, a nagybányai hagyományokat tisztelő vásznon át, nonfiguratív eszközöket használó vagy ellenkezőleg a természeti formák leghívebb megjelenítését megcélzó alkotással egyaránt találkozhat. A komoly mesterségbeli tudással felvértezettek mellett, ott állnak a hangjukat keresők, korlátaikat áttörni készülők. A síkbeliséget megtörik a mívesen faragott fa-és kőtárgyak, iparművészi igénnyel megfogalmazott textíliák. De megjelenik a világot újraértelmező kamera is, illusztrálva a fotóművészet különleges atmoszféráját. Éppen ez a zavarba ejtő sokféleség, ez a vizuális rétegezettség indít arra, hogy keressük az általános mondanivalót, a legkisebb közös többszöröst, a közösen vállalható eszenciát.” - így fogalmazott az alkotókról és alkotásaikról Nagypál Béla, aki 21 év eltelte után szintén kiállítóvá vált művészi hajlamát és tehetségét festményeken keresztül megvalósított egyedi alkotásaival. Talán ez utóbbi miatt is tudta őszinte lelkülettel, odaadó szívvel ajánlani alkotótársai nevében a XXI. tárlatot saját szavaival és szeretetével: „Bevallva-bevallatlanul, de mindannyian vágyunk arra, hogy a világ érdek nélkül, önmagunkért szeressen. Akarjuk, sóvárogjunk az elismerést, akarjuk, hogy a ránk pillantó szemek tükrében néha magunkra ismerjünk. Így jelenik meg itt mögöttem, két oldalt, kivétel nélkül valamennyi munkában a megértésre, befogadásra, elfogadásra egy szó mint száz, szeretetre éhes ember.”
Fotó, grafika, festmény, kőből,-fából,-csontból vagy szaruból képzett tárgyak, olajképek, intarziák, akvarellek sokasága és sokszínűsége idézi a tavaszt, annak színeit, hangulatát, mindenkit az újra, a megújulásra késztető érzéseit. S mint ahogy nincs két egyforma ember, úgy minden egyes alkotás mindenkinek mást jelentve, mindenkiből más gondolatokat, érzéseket ébresztve várja a rájuk meredő tekinteteket 2013. április 30-ig, a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza kiállítóterében.
Nagypál Béla szavaival fogalmazva: „A megértés, az elfogadás igényével álljanak meg egy-egy alkotás előtt, és látva lássanak. De legfőképpen szeressék az itt és most bemutatkozókat.”
S hogy kiket szerethetünk alkotásaik által: Kavalecz Lajos/Miskolc, Csontos Éva/Miskolc, Sánta József/Döge, Éles Károly/Anarcs, Kepics Ildikó/Tuzsér, Megellai Katalin/Tuzsér, Kalinák István/Anarcs, Nagy Ferenc/Gyulaháza, Szidor Zsolt/Mándok, Tutkovics Ádám/Szabolcsveresmart, Hosszú János/Anarcs, Borosné Barabás Katalin/Tuzsér, Szarvas Gábor/Kékcse, Potyók Péter/Mándok, Kopriva Attila/Munkács, Fábián Ferenc/Tarpa, Köbli Attila/Nyírbátor, s a kisvárdai alkotók - Dr. Szalmásné Nagy Tímea, Adorjánné Koszorús Mária, Nagypál Béla, Bőkönyszegi Tibor, Pataki-Pankotay Beáta, Pataki Márk, Szakál Jánosné, Szeifried Zoltán, Szeifried László, Szarvas Mónika, Bábás Erika, Sztojka Viktória, Szabados István, V. Tóth Ferenc, Csorba István Kadosa, Dankó Albert, Molnár Pál.
Durucz Gabi
Híreink 
