A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el. Ennek értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én tartják a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapját annak emlékére, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben ezen a napon jogellenesen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták.
A kisvárdai megemlékezésnek a Szent László Katolikus Szakközépiskola, Kollégium, Általános Iskola és Óvoda ebédlője adott otthont közös rendezésben a Rákóczi Szövetséggel. Kerezsi Béla igazgató köszöntője után Leleszi Tibor polgármester mondott megemlékező beszédet a nem csak diákokkal, hanem érdeklődő felnőttekkel telt teremben.
„Azért jöttünk ma össze, hogy megértsük az előttünk járók üzenetét, az akkori áldozatok, családok keserű tapasztalatát. Mert ők tudják igazán mivel járt a "nép ellenségének" lenni a nép köztársaságában, mivel járt a kitelepítés. Ők tudják mivel járt a Hortobágyon, a magyar gulág foglyaiként szadista őrök kínzásai közepette tűrni, és életben maradni.”...(...)... „A szembenézés napja arra kötelez tehát valamennyiünket, hogy soha ne feledjük: a hazugságra és megfélemlítésre alapozott, az embereket szegénységbe taszító, néhány kiváltságosnak pedig korlátlan hatalmat és jólétet biztosító ördögi rendszer létezett, miként voltak gépkezelők is, akik azt mozgásban tartották. De soha ne higgyük: mindenki fogaskerék volt a rendszerben. És mindenekelőtt mindörökre emlékezzünk: a porszemekre! És legyen az a célunk, hogy egészséges és szilárd erkölcsi, lelki alapokon nyugvó társadalmat építsünk Magyarországon. És ebben az építkezésben a legfontosabb dolgunk az, hogy gyermekeinket Isten szerinti emberré neveljük, és elbeszéljük nekik az igazságot a múlt árnyairól.” (részlet Leleszi Tibor beszédéből).
Nemzetünknek is van mire emlékezni, és van mire emlékeztetni! Hiszen a kommunizmus sötét árnyai beborítják közelmúltunkat.
Még sok családban élénken él a megélt megaláztatások, az elhurcolás, a kínvallatás, a felakasztott családtag, a kulákká minősítés, vagy a koncepciós per emléke.
Vagy Recsk, ahol kegyetlen, állati elbánásban részesültek a közvetlen hozzátartozók.
Vagy a hortobágyi munkatáborok, ahová elhurcolták a családtagokat.
És hányan lehetnek, akiket nem a lágerekhez hasonló táborokba gyűjtöttek, és nem vették el a vagyontárgyaikat, csak nem tanulhattak, nem dolgozhattak, nem élhettek ott, ahol akartak.
A szégyenletes történelmet dr. Kriveczky Béla, nyugalmazott főiskolai docens idézte fel és tárta elénk, miközben egy kivetítőn borzalmas (ma a televízióban 12-es karikás) felvételek és festmények próbálták megmutatni a sötét múltat.
dr. Kriveczky Béla részletesen, kisvárdai eseményeket és személyeket is megemlítve utaztatott el minket a kommunista diktatúra borzalmaihoz. Mondanivalóját a tőle megszokott lelkesedéssel, pontos és hiteles (a történelem könyvekben esetenként hamisan leírt) adatokkal, sokszor elcsukló hangon osztotta meg közönségével.
A megemlékezés utolsó szegmensében a középiskola diákjai - Balogh Eszter, Izsó Flóra, Tóth Eszter, Szabó Annamária, Demeter Enikő - „Várdy Béla- Várdy Huszár Ágnes: Magyarok a GULAG rabszolgatáboraiban” című könyvből olvastak fel részleteket. Pócsik Viktor: A Fogolykiváltó Boldogasszonyhoz című dalát Izsó Flóra szólóban énekelte. A szövegek kiválasztása Runyó Józsefné és Papp Angéla közreműködésével történt, a diákokat felkészítette Papp Angéla, a középiskola pedagógusa.
Durucz Gabi
Híreink 
