Elmentek tehát sietve,és megtalálták Máriát és Józsefet, valamint a kisgyermeket, aki jászolban feküdt. (Lk2,16.) A modern ember hajlamos arra, hogy amikor az életéről beszél, a kiszámíthatatlan eseményeket és a meglepetésszerű történéseket emelje ki. Mintha csak ezek sorozatából tevődne össze mindennapi élete, amelynek egyhangúságát nagyon sokszor a reménytelenség és a kilátástalanság határozza meg. Már alig beszélünk élményszerű pillanatokról a mi életünkben, olyan eseményekről és történésekről, amelyek igazi örömmel és reménységgel töltenek el. Feladataink és elkötelezettségeink kereszttüzében mintha elveszítenénk érzékenységünket az olyan értékes pillanatok iránt, amelyek széppé és tartalmassá tudják tenni mindennapi életünket.
Karácsony ünnepe ilyen élményszerű pillanatra és napokra hív meg bennünket. Erre készülünk az adventi idő folyamán, hogy részesüljünk abban a bensőséges élményben, amelyet az Isten és az ember találkozása nyújt a betlehemi kisded Jézus által.
Lukács evangélista leírása szerint éjszaka volt és a pásztorok éjszakai szolgálatukat teljesítették a nyáj mellett, amikor megtörtént a nagy esemény. A nagy esemény szegényes körülmények között ment végbe; egy előkelő ház helyett egy istállóban, gondterhelt szülőkkel, akik megfelelő otthont keresnek újszülött gyermekük számára, de akit csak az állatok jászolába fektethetnek. Mindezek ellenére az elsőszülött gyermek egy mennyei üzenetet hordoz: „Ma született az Üdvözítő Dávid városában, Ő a Messiás és az Úr.”(Lk. 2,11).
Isten emberré lett. Ki értheti meg ezt a nagy titkot?
Romano Guardini, a híres filozófus és teológus sorai szerint” Itt a gondolkozás egyedül nem elég. A szív hív, megsejteti Isten titkait... az emberi életnek nagy dolgai nem születtek csupán csak gondolkozásból, hanem inkább a szívből, annak szeretetéből. Természetesen, nekünk nyitottaknak kell lennünk, máskülönben semmit sem értünk meg belőle...”
A pásztorok Betlehembe siettek, hogy ott találkozzanak az Istengyermekkel.
Csillag vezette a messziről jött idegeneket a betlehemi sziklaistállóhoz. Ők bementek, meglátták a gyermeket és leborulva imádták őt. A szegénység, az egyszerűség nem akadályozta őket imádatukban, nem a szemükkel láttak csupán, hanem a lelkükkel is. Hittel látták őt, és megrendülve, némán meghajoltak előtte. Hódolatuk és szeretetük jeleként kinyitották kincsesládáikat és ajándékokat adtak neki; aranyat, tömjént és mirhát.
Minden évben újrahallgatjuk a történetet; vagy az otthon csendjében, amikor gyermekeinknek meséljük, vagy a templomok ünnepi hangulatában, amikor a gyülekezet közösségében imádkozunk.
De a legfontosabb, hogy az ünnepben személyesen vegyünk részt. Mert a karácsony történetébe való személyes bekapcsolódás elengedhetetlen, hogy az ünnep üzenete ne csak „kiáltó szó legyen a pusztában” hanem eleven erő, mely életet, szellemi, lelki gazdagodást ad.
Az ünnepek azért vannak, hogy megtapasztaljuk a lét fizikai valósága mellett a szellemit is. Istenhez mindig lehet imádkozni, de ünnepkor könnyebb a találkozás. Ilyenkor közelebb kerül egymáshoz az Ég és a Föld. Az ünnep lényege az átélés, az újraélés. Így indul be a megtisztulás folyamata. Karácsony ünnepén fejünket fel kell emeljük, és meg kell látnunk a csillagot, mely otthonunk felé vezet.
Ha elindulunk haza, az örök karácsonyok otthona felé, Isten gondviselő szeretete segít, hogy megérkezzünk, és megtaláljuk önmagunkat, családtagjainkat, nemzettársainkat. Nemcsak emlékezünk, hanem átéljük a születés, a találkozás örömét, a családhoz tartozás melegét. A bizonytalansággal és természeti megpróbáltatásokkal sújtott esztendő nehéz napjai elfárasztottak. Tudjuk és érezzük, hogy nem könnyű felemelni fejünket. Mégis, nekünk kell ennek az évezredes üzenetnek nemcsak a hallgatóivá, hanem az átadóivá is lennünk!
Van még ehhez erőnk és képességünk. Isten meglátja szándékunkat, és megáld erővel, bizakodással, hogy a karácsonyi üzenettel induljunk otthonunk és önmagunk felé.
Karácsony ünnepén azért imádkozzunk, hogy Isten segítsen megtartani családjainkat, testvéreinket, embertársainkat, mint egy nagy család tagjait. Lukács evangéliumának feljegyzése arról szól, hogy a betlehemi jászol körül mindenki otthonra talált. Ezért találjunk mind önmagunkra, otthonunkra, családunkra!
„Elindul újra a mese! Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke! Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből Isten szekerén a mese!”
(Wass Albert)
Kedves ünneplő Városlakók! A próféták jövendölése beteljesedett és akinek jövetelét angyalok hirdették, már elérkezett hozzánk. Engedjük, hogy tegye lelkileg tartalmassá és gazdaggá ünnepünket. Hozzon örömet, vigasztalást és békét életünkbe és vezessen el a remény és a hit forrásaihoz.
Így kívánok Kisvárda város Önkormányzati Képviselő-testülete nevében mindenkinek áldott karácsonyi ünnepeket!
Leleszi Tibor polgármester
Híreink 
