"A mi főterünk" címmel írt verset Lippai Lászlóné kisvárdai lakos.
Főterünket átépítik,
Sétáló utcává teszik!
Unió is besegített,
Örülhetünk, milyen szép lesz!
Egész nyáron építgetik,
Nagy melegben készítgetik.
Felásták az utcát,
Vezetékkel telerakták.
Így kellett azt elkezdeni,
Szennyvizet kiépíteni.
Betemették a nagy árkot,
Azt hittük kész, na de már most:
Kellett még ott, víz, gáz, villany,
Új oszlopok, ami villan.
Kellett ott még jó kis alap,
Ami tartja majd az utat.
Kellett még a parkosítás,
Cikk-cakk, félkör, formabontás.
Minden meglesz, ami számít,
Betonozta, egész máig.
Itt lakok én a közelben,
mindezt végig követhettem.
Mindig néztem, hogy hol járnak,
Nap mint nap, hogy mit csinálnak.
Gyarapodott napról – napra,
Sorakozott betonkocka.
Szép formára igazítva,
Lábunk alá mind lerakva.
Szaladtak a termőföldért,
Fűvel, fával beültették.
Bokrot, cserjét és virágot,
Varázsoltak oda, már most.
Padot is telepítettek,
Fáradt vándor megpihenhet.
Gyönyörködjön az új téren,
Ami szép, még most is télen.
Karácsonyra feldíszítik,
Kavalkádra ékesítik.
Lesz ott advent gyertya, akár,
Mikulásgyár, egy sor bazár.
Lesz ott minden, sült gesztenye,
Forralt bor, egy bödön tele.
Sütőtök és mézeskalács,
Hadd ne soroljam én tovább!
Lesz még ottan tánc és ének,
A gyerekek szerepelnek.
Velük együtt vigadhatunk,
Vasárnap, meg gyertyát gyújtunk.
Ezt mindenki megnézheti,
Gyönyörködhet egész estig.
Ha a lába el is fáradt,
Hazamehet kisházába.
Gondolkodhat egész este,
A főterünk milyen szép lett!
Örül szívünk, ha ezt látjuk,
Egyre jobban gyarapodunk!
Lippai Lászlóné
Híreink 
