Nem véletlen, hogy a szerencsét, bőséget, boldogságot kívánó újévi naptárak és képeslapok is gyakran ábrázolnak kéményseprőket, holott ma már egyre ritkábban találkozunk velük.
Ami pedig még ennél is nagyobb baj, hogy ritkábban hívjuk őket kéményt takarítani is, pedig a tüzelő minőségére sokkal kevésbé ügyelünk, mint nagyapáink, akik egész nyáron gondosan szárították a sparheltbe, kályhába való fát. Ebből aztán nem keletkezett annyi korom, mint a nedves tűzifából, szénből, háztartási hulladékból, tehát annyi lerakódás sem – mégis ügyeltek arra, hogy évente többször is kitisztíttassák a kéményeket.
Természetesen többfajta magyarázata is létezik a babona eredetének. Az egyik szerint például úgy keletkezhetett, hogy amikor a fiatal lányok találkoztak a fekete füstfaragóval, utána mindig azt mondták, hogy "szerencsém volt, mert nem kormozott össze". Egyfajta elképzelés szerint ebből a mondókából a mai korra csak az maradt meg, hogy "szerencsém lesz, hiszen találkoztam egy kéményseprővel".
Ám a legvalószínűbb története a hiedelem kialakulásának mégis csak az, hogy azért hoz szerencsét a kéményseprővel való találkozás, mert régen azoknál a házaknál, ahova mentek, nem fordult elő a tüzelésből eredő tragédia, nem égett le a ház.
2022 hatodik napján - ahogyan már 12 éve - a kisvárdai Polgármesteri Hivatalt is megtisztelték jelenlétükkel a kéményseprők megyei képviselői: Valkó László ügyvezető, Gyulay Tamás területi vezető, Hajnal Imre kéményseprő mester és Balázsi József kéményseprő.
A cilinderes, egyenruhás úriemberek láttán bizony kapkodtak gombjaik után a városlakók és a hivatal dolgozói is, hiszen – a babona alapján – ha kéményseprőt látunk gyorsan valamiféle gombot kell keresnünk a ruházatunkon, s ha azt jól megcsavargatjuk, közben pedig le sem vesszük a szemünket a - lehetőleg kormos képű – szerencsehozóról, akkor szerencsénk lesz. Sőt, még szerencsésebb, ha magának a kéményseprőnek a gombját csavargatjuk meg.
Dr. Seszták Miklós országgyűlési képviselő, kormánybiztos és Leleszi Tibor polgármester örömmel fogadták a már jól ismert, különleges vendégeket, akik jókívánságaikkal, szerencsét hozó jelenlétükkel sikeres, eredményes esztendőt kívántak a város valamennyi lakójának.
A kéményseprők ruházata és felszerelése nem sokat változott az évszázadok folyamán: ma is fekete, megkötős ujjú daftinruhát, sapkát, fehér szájvédőt viselnek, és létrát, nyírfa seprűt, drótkaparót hordanak magukkal. Csupán a régi fapapucsot váltotta fel a bakancs, valószínűleg azért is, mert ma már kevés az olyan széles kémény, amelybe be lehet mászni.
Régen az ilyen Steiger-kéményekben füstölték a szalonnát, kolbászt; a kéményseprő ha jól végezte a dolgát, kapott is belőle. Ilyenkor, újév után a kéményseprők ajándékot is vittek minden házba, a következő évre szóló falinaptárt.
Ez a hagyomány máig is él, a kisvárdai Polgármesteri Hivatal dolgozói is kaptak fali-és kártyanaptárt és pár szerencsét hozó mondatot a mosolygós, elegáns és persze tiszta arcú, kormozatlan újévi kéményseprőktől.
Sok szerencsét Kisvárda!
- Kisvárda Város Önkormányzata -
fotók: Szabó Sándor
Híreink 
