Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Dehogynem! Csak TE tudod! Csak MI tudjuk!
Hogy mennyi mindennel, azt a kisvárdai földgömb most megüzeni neked! A Városháza árkádja alatt vár a „kék bolygó”, rajta neked szóló üzenetekkel, melyeket dr. Seszták Miklós országgyűlési képviselő, Leleszi Tibor polgármester, Dudás István önkormányzati képviselő, Barabás Jánosné dr. jegyző asszony és Sipos Enikő kabinetvezető tűztek fel április 22-én, a Föld napján.
Kezdd el a változást még MA!
Gyógyítsd meg a Földet, az otthonunkat, hogy tovább élhessen, hogy tovább élhessünk!
- Durucz Gabi -
Mit tettél, ember?
/Kővára Anett/
Az elég sem volt elég.
Még több kellett, még nagyobb, még gyorsabb, még magasabb, még drágább, még szebb, még hamisabb, még több, még több, még több…
A repülőid eltakarták az egemet, a hajóid eltakarták a tengeremet, vonataid a földemet, felhőkarcolóid a hegyeimet, felhalmozott árucikkeid a tükörképedet, fesztiváljaid zajától nem hallottad a madarakat, nem hallottál engem…nem hallottad magadat!
Ember…mit tettél?
Rohantál, hogy még több országot láss. Nem volt elég egy utazás, nem volt elég száz utazás, hajszoltad a menekülést, a helykeresést, és észre sem vetted az otthont…magadban. Nem volt jó az erkély, az udvar, az erdő, a közeli domb, nem érdekelt a patakpart a házad mellett, mentél, csak mentél, mert azt hitted, menned kellett.
Ember…nem értetted!
Nem értetted, hogy miért lángol a tüdőm, hogy miért olvad a jegem, hogy miért nyelnek el városokat a rengéseim.
Nem értetted, miért torpansz meg miért, miért nem jön az újabb siker, miért egyre küzdelmesebb akár csak egy lépést is tenni meg.
Nem értetted, mit jelent megállni, mit jelent hátrálni, mit jelent hálát adni. Nem értetted, hogy segítséget, hogy szünetet, hogy figyelmet kérek.
Nem értetted, mit jelent rajtam élned.
Ember…vedd észre! Vedd észre végre a lényeget!
Állítsd le kicsit végre az életed!
Hagyd az autót, a repülőt, hagyd a bulit, a melletted ülőt, vedd észre a hangodat, a fiadat, a lányodat, vedd észre a napsütést, a szelet, a friss levegőt, az erdőt, fejed fölött a tetőt, vedd észre, hogy jól is használhatod az erőd!
Vedd észre a néptelen utcákat, az üres tereket, a máskor mindig oly zsúfolt épületeket!
Lásd a világodat, amit építettél! A tiéd! Csak egy kicsit túlsiettél.
Halld meg a tenger imáját, a madarak lármáját, a tapsot az erkélyen, az istent a szívedben.
Lásd végre a nagyobb képet, vedd észre, hogy ahogy volt, az…az nem élet!
Vedd észre, hogy most a te tüdőd lángol, hogy most te vagy a jegesmedve mindentől távol, vedd észre, hogy te vagy most beteg, mert nekem gyógyulnom kell, hogy továbbvihesselek!
Híreink 
