Már messziről tündököl a kisvárdai Várkertben az a Szeretet-szobor, melynek létrejöttét a Szeretet hatalma Alapítvány álmodta meg.
Két évvel ezelőtt a kuratórium tagok - dr. Biró Marianna, Csubák István, dr. Kiséry-Harcsa Anita, Pekó Lászlóné, Rabb Éva - úgy döntöttek, hogy fő profiljuk, a daganatos beteg gyermekek és családjaik segítése mellett és azt erősítve, szeretnének létrehozni egy, a szeretet hatalma eszmeiségét tükröző, megőrző és tovább vivő maradandó alkotást.
A szoboravató ünnepségen elsőként Leleszi Tibor, Kisvárda polgármestere szólt a megjelentekhez, aki köszöntőjében méltatta az alapítvány munkáját és munkatársait, akiket városvezetőként és magánemberként is mindig támogat.
„Ha egy beteg gyermek még nélkülözni is kénytelen, az egészen szélsőséges élethelyzetet jelent, amely speciális túlélési stratégiákat követel. Ezért ezeknek a családoknak kapaszkodót kell nyújtani. Egy támaszt, mely a legnehezebb időben is véd és reményt ad. Ez a Szeretet hatalma Alapítvány! És mától a Szeretet-szobor az ő üzenetüket hordozza! Büszke vagyok töretlen munkásságukra és köszönöm áldozatos tetteiket!” - mondta Leleszi Tibor.
A köztéri alkotás nem csupán kézműves eredménye a művésznek, Ács Jánosnak, hanem az ajándéka is az alapítványnak, a városnak. Ács János a magyar kortárs képzőművészet egyik kiemelkedő alakja. Művészetét számos díjjal jutalmazták az elmúlt évtizedekben, festményei a legrangosabb galériákban is megtalálhatóak. Az utóbbi időben már szobrokat készít fémből (fémhuzalból, hegesztéssel), egyedülálló technikával. Ebben fedezte fel igazán, mire is hivatott. Szobrai érzelem-, és gondolatgazdagok, szimbolikusak, ugyanakkor lenyűgözőek és elegánsak. Maga a Szeretet-szobor is ilyen: érzelemgazdag, szimbolikus és lenyűgöző. Részleteiről, anyagairól, a négy vasrúdon található 100 madár vagy szárny-alakról és azok jelentéséről a művész barátja, Jávorka Csaba festőművész/művészettörténész beszélt a jelen lévőknek.
Dr. Novák Béláné Baba, az alapítvány kuratóriumának elnöke szoboravató ünnepi beszédében felidézte a szobor létrejöttét az ötlettől a megvalósításig. Elmondta, céljuk egy szabadtéri közösségi hely létrehozása volt, melynek központjaként a szobor fejezze ki a szeretet, a hála, az emlékezés és a remény érzését. Ötletük mellé állt az Önkormányzat, illetve azok a támogatók, akik megértették, hogy ezen cél megvalósításával nem rövidítik meg a beteg gyermekek támogatási összegét.
„Itt állunk most az elkészült alkotás előtt. Itt áll az alkotó Ács János, aki megtervezte és felépítette művét. Itt állnak a mesterek, akiknek lelkiismeretes munkája nélkül nem jöhetett volna létre ez a hely: Bacsó István és Bacsó – beton csapata, Vári László és a Vári-Vill csapata, Kiss László kőfaragó, Papik Fémmegmunkáló Fényeslitke. És itt állnak körben a gyermekek, akik énekükkel készültek. Ők a kezdetektől megértették: az egészséges gyermekek ilyenképpen tudnak tenni beteg társaikért. 15 év óta, az őket vezető pedagógusokkal együtt mindig tették a dolgukat.” - köszönte meg mindenki munkáját és támogatását a kuratóriumi elnök-asszony hozzátéve:
„Kell egy hely, ami az összefogás, a társadalmi szerepvállalás szimbóluma. Mert nehéz szavakba önteni, mit jelent egy daganatos beteg gyermekkel az élet. Ezért is fontos a társadalom figyelmétfelhívni a problémára és támogatást nyújtani a betegségben szenvedő gyermekek és hozzátartozóik részére.
Kell egy hely Kisvárdán, egy szimbolikus hely, ami arra emlékezteti az érintett családokat, hogy nincsenek egyedül. Ahol a három betűs betegség nem félelmet kelt az emberekben – hiszen ez nem ragályos, de bárkit utolérhet.
Kell egy hely, amely nem távolság tartásra, hanem összefogásra ösztönöz.
Kell egy hely, ahol a reményt, a hitet gyógyító csend veszi körül.” - mondta minden kuratóriumi tag nevében dr. Novák Béláné Baba.
Dr. Seszták Miklós kormánybiztos, országgyűlési képviselő – ahogyan az minden kisvárdai eseményen, rendezvényen szokott lenni – elsősorban nem politikusként, hanem kisvárdaiként, sokak személyes barátjaként és ebben az esetben az alapítványi munkát és annak tagjait is jól ismerve és szeretve szólt a közönséghez. Méltatta a szobrászművész alkotását és magát a nagybetűs EMBERT Ács Jánost, aki önzetlen ajándékával sokak számára szerzett örömet nekünk a jelenben és a jövő nemzedékének is. Seszták Miklós köszöntője végén egy tanulságos történetet mondott el a szeretetről, melynek végén ő maga is elcsukló hangon, meghatódva zárta szavait.
„Minden élet: kő egy épületben.
Minden élet: hang egy tenger által mormolt dalban,
sorsokból szőtt óriási szőnyeg,
Isten-szőtte óriási dallam.”
A Szeretet-szobor avató-szalagját a kuratóriumi tagok, a felszólalók és a szobrászművész vágták el, miközben 180 gyermek énekelte egyszerre a Milleneumi óda III. tételét, Faragó Sándor karnagy vezényletével. A köztéri alkotást megáldották, megszentelték városunk történelmi egyházainak képviselői.
- Durucz Gabi -
fotók: Móricz Csaba
Híreink 
