1870 nyarán a kisvárdai polgárok egy maroknyi csoportja magasztos célt tűzött maga elé. Szabolcs vármegyében elsőként, az országban az elsők között fogant meg egy olyan testület alapításának a gondolata, melynek célja „minden tűzvész alkalmával gyorsan a vész helyére sietni és ott a parancsnok vezénylete alatt a veszedelemben forgó emberéletet, vésznek kitett ingó és ingatlan vagyont megmenteni”.
Nem tudhatjuk, hogy az alapítók gondoltak-e arra, hogy az akkori vállalásuk mennyire lesz időtálló. Nem ismerhették, hogy szándékukat, tervüket a közösség hogy fogadja majd, a település elöljárói mennyire ismerik el. Nem sejthették, hogy két világégésben kell utódaiknak helytállniuk, akkor is, amikor már minden veszni látszik; végezték önként vállalt kötelességüket embertársaik életének, vagyonának védelmében.
Bacsó János volt az első parancsnok, Mácza Endre a múlt század ’30-as éveinek kiváló parancsnoka, Váradi István 22 évig végezte a parancsnoki teendőket, Szűrös Gyula modern laktanya építésénél bábáskodott. A teljesség igénye nélkül több mint egy tucat csupa kiváló szakember vezette, irányította az önkéntes, majd 1960-tól állami, később az önkormányzati szervezetet.
A közösségi életben példát mutató, színházi és más jótékonysági rendezvényeket szervező egyesület meghatározó szerepet játszott a XIX. század végén, XX. század elején a város társadalmi életében. Őrizték Szent Flóriánnak, a tüzes mesterségek védőszentjének eszmeiségét, akinek tiszteletére a város szobrot emelt és központi teret nevezett el.
Az alapításkor 4700 lelket számláló település tűzoltó egylete, hosszú és néha buktatókkal teli úton, de a múlt század második felére a megye meghatározó tűzoltó-parancsnokságává fejlődött. Hosszú volt az út a szekér- és kézifecskendőtől, a modern szivattyúval felszerelt gépjárműfecskendőig és szintén hosszú volt az út a Szent László úti őrtanyától a mai Mátyás Király útján álló laktanyáig.
Jelentős beavatkozások szép számmal voltak az elmúlt másfél évszázadban: a Rochlitz-féle gőzmalom tüze még a XIX. század végén volt, 1910-ben a Reizmann-féle tanya hatalmas tüze adott munkát, ahová a nyíregyházi tűzoltók vonattal mentek segíteni a szesztartályok kiömlő anyagának lángjait oltani, vagy 1993-ban a Tungsram Rt. gyárában történt robbanás is emlékezetes volt; az idők folyamán számos helyen és alkalommal mutatott példát a kisvárdai tűzoltó!
Ma, a Kisvárdai Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság működési területe 41 település, s az ott élő közel 100 ezer ember biztonságát a tűzoltósághoz tartozó Záhonyi Katasztrófavédelmi Őrssel közösen, a közel 90 fős készenléti jellegű állományból naponta 20-an, 6 tűzoltó szerrel vigyázzák, és járulnak hozzá Kisvárda város és környékének megnyugtató közbiztonságához. A tűzoltóság ugyanakkor a mentő-tűzvédelmen túl a katasztrófavédelem feladatkörének megfelelően ma már hatósági, polgári védelmi és iparbiztonsági feladatokat egyaránt ellát.
A jubileum alkalmával, tisztelettel adózunk az alapítóknak, az egyesületet életben tartóknak és tisztelet mindazoknak, így a ma állományának is, akik megőrizték a hagyományokat és továbbra is vigyázzák Kisvárda és térségének tűzvédelmét, közbiztonságát.
Leskovics Zoltán tű. alezredes,
tűzoltósági főfelügyelő
fotók: Szabó Sándor
Híreink 
