Régészek dolgoznak idén nyártól a kisvárdai futballstadion mellett, egy épülő parkoló területén. Az ásatás során számos, a munkát nehezítő körülmény gördített akadályt a régészek elé, ugyanis a terület erősen ingoványos, mocsaras volt, így folyamatosan szivárgott a talajvíz a régészeti objektumokba.
A rendkívüli időjárás sem kímélte a munkálatokat, nyár óta több felhőszakadás és a nagy vihar is lesújtott a területre, így többször is víz alá kerültek a gödrök és a leletek.
Szerencsére, mindezek ellenére a lelőhelyen több régészeti korszakot is meghatározhattak: őskor, neolitikum, késő rézkor, népvándorlás kor. Feltártak árkokat, felszíni kemencéket, tároló-, és víznyerő gödröket, illetve egy házrészletet is.
Az ásatás során számos új információt gyűjtöttek környékünk történetével kapcsolatban. Kiderült például, hogy ez a mocsarasnak, ingoványosnak tartott terület gyakrabban volt alkalmas a megtelepedésre, mint azt korábban gondolhattuk. Szuper rézkori leletek (kis edények és agancseszközök) is kerültek elő, illetve megtalálták az eddigi legidősebb kisvárdai embert is, aki hétezer évvel ezelőtt élt városunk területén. A halottat bal oldalára fektetve, kezeit és lábait szorosan a testéhez felhúzva, zsugorított pozícióban temették el. Gondoskodtak róla, hiszen a fejéhez egy nagyméretű csőtalpas edényt és egy kis tálkát tettek, nehogy nélkülöznie kelljen a túlvilágon.
A feltárás munkatársai: Körösfői Zsolt és Kalli-Tutkovics Eszter régészek, Vizler Csaba technikus, Linzenbolt Attila fényképész, Veszprémi László geodéta, továbbá Kalli András régész, Kovalcsik András és Eszenyi Jenő, mint önkéntes múzeumi segítők.
Munkájukat ezúton is nagyon köszönjük!
- Durucz Gabi -
forrás és fotók: Rétközi Múzeum