Ápolónak, ápolónőnek lenni az egyik legszebb hivatás, de egyben a legnehezebb is. Együttérzésükre, bátorításukra minden betegnek szüksége van, de ugyanakkor nagy szakmai tudásukkal és tapasztalatukkal az orvosok nélkülözhetetlen segítői is egyben.
A Magyar Országgyűlés 2014-ben megerősítette és határozatával elfogadta azt, hogy Kossuth Zsuzsanna, a magyar ápolóképzés nagy alakjának születésnapján emlékezzenek meg minden évben az ápolókról. Az 1817. február 19-én született Kossuth Zsuzsanna Magyarország első főápolónője volt, aki az 1848/49-es eseményeknél megszervezte a sérültek ellátását. Ápolói hitvallását a következőkben fogalmazta meg: „Egy legyen bennünk az akarat, felkeresni a szenvedést, s enyhíteni azt.”
A magyar ápolók napja mára az egészségügyben dolgozók egyik legkiemelkedőbb eseménye. Így volt ez február 21-én csütörtökön délután a kisvárdai Felső-Szabolcsi Kórházban is, ahol ünnepélyes keretek között ismerte el a betegágyaknál szolgálatot teljesítők munkáját Hegyi Henrik főigazgató, Hadobásné Kiss Hedvig megyei szakfelügyeleti ápoló, Dr. Veres Eleonóra orvosigazgató és Jakabné Harcsa Erzsébet ápolási igazgató.
A kulturális műsorral tarkított ünnepségen
öt ápolót és egy ápolói csapatot tüntettek ki
a Kossuth Zsuzsanna nevével és arcképével ellátott bronz-plakettel:
- Bíró Gáborné, a Krónikus Belgyógyászat „Bíró-anyuja” gondos, lelkiismeretes munkát végez nap mint nap már 1985 óta. Erzsike segítőkész, humánus, megbízható és magabiztos, példa a kollégáknak és biztonság a betegeknek.
- Matyi Lászlóné, a szakmáját értő, biztos tudású belgyógyászati-ápoló, egy kiváló kolléga, akire rendkívüli esetekben is számíthatnak munkatársai. Megbízható, pontos, precíz, ráadásul türelme végtelen. Megnyerő kommunikációjával képes a betegek megnyugtatására, a konfliktusok kezelésére is.
- A gyerekosztályon dolgozó Varró Csabáné 1991 óta erősíti a kisvárdai kórházat. Minden feladatban helyt áll, soha nem adja fel. Fontos szerepe van az új dolgozók betanításánál, figyelme nem csupán a munkájára, hanem a betegekre is kiterjed. Mondókázik vagy énekel, hogy ha kell, hogy megnyugtassa a kis betegeket.
- Vajda László Zsoltné 2013 óta dolgozik a Rehabilitációs Osztályon. A betegágy melletti feladatokat hivatásának tekinti, a csendes, szűkszavú, visszahúzódó jellem mögött kimagasló határozottság és hivatástudat áll. Megbízhatóság, magabiztosság árad belőle, ami biztonságérzetet ad a betegeknek és kollégáinak egyaránt.
- Pálfi Lászlóné 25 éve ápolója a Neurológiai Osztály szakmai csapatának. Munkáját a betegek iránti tisztelet, szeretet, megbecsülés és segítőkészség, magas szakmai színvonal jellemzi. Az ápolást hivatásának tekinti, a betegek problémáira érzékeny és nyitott. A hozzátartozókkal empatikus, kollégáinak egyik példaképe.
- miniszteri elismerések -
A magyar ápolók napja alkalmából, Budapesten tartott országos ünnepségen miniszteri elismerő okleveleket adott át a Magyar Ápolási Egyesület elnöke – Minya Tünde -, alelnöke – Bugarszki Miklós -, Dr. Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár és Schmittné Makray Katalin tiszteletbeli ápoló.
Óriási büszkeség mind a kórház, mind Kisvárda számára, hogy
ebben az évben miniszteri elismerő oklevélben részesült
a Felső-Szabolcsi Kórház dolgozója Kovács Miklósné és
az Aneszteziológia és Intenzív Terápiás Osztály!
Kovács Miklósné 1983-tól a Traumatológia dolgozója. Első munkahelye lévén, 17 évesen vette fel a fehér köpenyt és lett ápoló a baleseti sebészeten. Műszakos nővérként, általános ápoló, általános asszisztens szakképesítéssel kezdte, majd az évek alatt folyamatosan tanult. A folyamatos betegellátás biztosítása mellett végzi feladatát, az osztály ápolásszakmai vezetését, a tevékenységek összehangolását, fejlesztését. Évek során kialakított egy jól képzett ápolói gárdát, mely jó szervezéssel, odafigyeléssel, odaadó gondozással, kollégáival együtt dolgozva szolgálják a betegek gyógyulását. 2011-2016. között az intézmény ápolási igazgatói feladatait is végezte. Intézeti szinten, rendszerben gondolkodás, gyors probléma felismerő,- és megoldó képesség, önálló döntéshozatal jellemzi. Munkája során magas szintű elméleti tudást sajátított el, nagy szakmai tapasztalatot szerzett, fórumokon, rendezvényeken, értekezleteken személyesen részt vesz, képviseli az intézményt. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara és a Magyar Ápolási Egyesület tagja.
(részlet a laudációból)
Aneszteziológia és Intenzív Terápiás Osztály: nincs olyan osztály, akinek ne lenne kapcsolata az itt dolgozó munkatársakkal. Ezt a központi szerepet adja az a feladat, amelyet ők önzetlenül felvállaltak. Megnyugtató tudni mindenkinek, hogy van egy „CSAPAT” a háttérben, akiket bárhonnan és bármikor lehet hívni, 2-3 percen belül ott vannak. Jó ezt a biztonságérzetet megélni, jó tudni, hogy rájuk számíthatunk bármikor! Magunkban néha azt kívánjuk, ne legyen rá szükség, de mint tudjuk, az élet mindig hozhat nem várt fordulatot!
Munkájukat az emberségesség, az empátia, a segíteni akarás jellemzi, ők azok az emberek, akik az ápolói hivatást választották, valamilyen különös képességgel és adottsággal rendelkeznek, ami semmihez nem hasonlítható. A jó csapatmunka szellemében segítik és támogatják egymást. Munkájuk és holisztikus szemléletük példaértékű. A hivatástudat, a segíteni akarás az, ami minden nehézségen felülemeli az itt dolgozó ápolókat.
A mindennapokban mindig számíthatunk rájuk és tudjuk, ha hívjuk őket, nem hagynak cserben bennünket. Mert ők igazi ápolók, ők igazi bajtársak: Deák Csilla, Potorné Kovács Anikó, Stadler Petra, Szécsi-Kocsis Rita.
(részlet a laudációból)
- Durucz Gabi -
fotók: Szabó Sándor
Híreink 
