Évek óta hagyomány már a kisvárdai tűzoltóknál, hogy gyermeknap környékén családi napot tartanak második otthonukban, a laktanyában.
Teszik ezt azért, hogy az éppen szolgálatot teljesítők is velük legyenek, hogy közelebbről, egyenruhás kötelékek nélkül, megismerhessék egymást és bajtársaik családtagjait, hogy egy nap, közösen érezzék jól magukat, hisz a tűzoltók valóban egy összetartó csapat és valóban olyanok, mint egy nagy család.
„Évről évre készülünk erre napra, hisz mindig jó hangulatban telik. Idén is a kicsiket lufihajtogatás, arcfestés, lovaglás és ugrálóvár várta, illetve most sem maradtak el a kollégák által előző napon levágott és feldolgozott disznóhúsból főzött és sütött finomságok.” - kezdte beszámolóját Aros László kirendeltségvezető.
A Kisvárdai Katasztrófavédelmi Kirendeltség vezető tűzoltó alezredese az eddigi hagyományokhoz hűen, a családi napon adta át az „Év tűzoltója” elismerést Varga Béla tű. ezredes, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója, Leleszi Tibor kisvárdai polgármester és dr. Dienes Melinda, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Kisvárdai Járási Hivatalának vezetője társaságában.
A Kisvárdai Katasztrófavédelmi Kirendeltség egyhangú döntés alapján,
az „ÉV POSZTUMUSZ TŰZOLTÓJA”
Kovács András tű. főtörzsőrmester lett.
KOVÁCS ANDRÁS 1979. június 15-én született Kisvárdán, egy ötgyerekes család legkisebb gyermekeként. Tanulmányait az ajaki általános iskolában kezdte, majd felvételt nyert a Záhonyi Közlekedési Szakközépiskola gépész szakára, ahol 1998-ban sikeres érettségi vizsgát tett. Ezt követően tovább képezte magát és megszerezte a B és C kategóriás jogosítványt is.
Sorkatonai szolgálatát 1999. augusztus 24-től 200. május 11-ig töltötte le, majd 2002. augusztus 02-től a Kisvárdai Caroflex fékbetét-gyárban helyezkedett el. Érdeklődött a hivatásos, egyenruhás szervezetben lévő munka iránt így 2002. április 07-én szerződéses katonaként folytatta pályáját. Az átszervezés miatt 2005. április 07-én leszerelt. Új állást keresett, megfogalmazódott benne a hivatásos pálya további lehetősége.
A tűzoltóság mindig is érdekelte, hiszen tűzoltóként segíthetett a bajba jutottakon. A tűzoltó alapfokú iskolát jó eredménnyel végezte, 2006. március 01-én szerelt fel a Záhonyi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság „C” szolgálati csoportjába beosztott tűzoltóként, ahol őrmesteri rendfokozatba került. Nagyon szerette hivatását, már fiatal tűzoltóként látszott rajta a szakma szeretete, az ahhoz való pozitív hozzáállása.
Időközben megházasodott 2005. szeptember 03-án feleségül vette Szabó Tündét, akivel kiegyensúlyozott és nagyon boldog házasságban éltek. Két gyermekük született, Bálint 2008. május 26-án, majd Ákos 2013. február 18-án.
A hivatásos pályafutása alatt 2006-ban eredményes PÁV vizsgát tett, 2008. március 01-én gépjárművezetőnek nevezték ki. A beosztásához szükséges technikák, felszerelések készségszintű megismerését, taktikáit, módszereit elsajátította. Folyamatosan képezte magát, szivattyúkezelői vizsgát, mászóöv felülvizsgálatát lehetővé tevő vizsgát tett.
Munkáját precízen, igényesen végezte, jó elemző és gyors felfogó képességgel, valamint kiváló fizikai állóképességgel rendelkezett. A tűz- és káreseteknél a fegyelmezettség és kimagasló teherbírás jellemezte a feladatait pontosan, kellő körültekintéssel hajtotta végre. A laktanya és a szerek- felszerelések állagmegóvási, karbantartási munkáiban aktívan, nagy alapossággal kivette a részét. Elöljáróival szemben tisztelettudó, tisztességes, becsületes ember volt, aki a szervezeten belül kiválóan megállta a helyét. Káresetnél, ha szükség volt rá saját testi épségének kockáztatásával is önfeláldozóan segített a bajbajutottakon és küzdött az emberek életéért, a vagyontárgyaik mentéséért.
A közösségi életben aktív, társaival szemben tisztelettudó, roppant segítőkész volt. A családi rendezvényeken több alkalommal zenélt, kollégák szórakoztatását mindig örömmel vállalta. Vidám és közvetlen kolléga volt, aki példaképül szolgált a közösség számára. Több lépcsőfutó versenyen részt vett, valamit a záhonyi tűzoltó labdarúgó csapatban is aktív játékosként szerepelt.
Sajnos András szervezetében 2015. augusztusában daganatot diagnosztizáltak. A hosszan tartó és fájdalmas kezelések nagyon megviselték. Sokat küzdött a gyógyulása érdekében, de sajnos nem sikerült. Az elkövetkező évben 2016-ban a betegség annyira eluralkodott rajta, hogy a képtelen volt ellátni munkahelyi feladatait. 2017. március 10-én leszerelt, befejezte tűzoltó pályáját, amit annyira szeretett és szívvel lélekkel végzett.
Kovács András hosszan tartó, türelemmel viselt betegségben, 2018. április 7-én hunyt el. A posztumusz-díjat felesége Tünde és gyermekei, Bálint és Ákos vették át.
- Durucz Gabi -
fotók: Kisvárdai Katasztrófavédelmi Kirendeltség
Híreink 
