Magyarország Kormánya az Idős-ügyi Tanács kezdeményezésére, a szépkorúak iránti társadalmi megbecsülés kifejezéseképpen rendeletet alkotott a szépkorúak jubileumi köszöntéséről.
A nemes gesztus mellé már évek óta Kisvárda Város Önkormányzata is csatlakozott, melynek köszönhetően, Leleszi Tibor polgármester személyesen köszönti díszoklevéllel, ajándékcsomaggal és virágcsokorral a kisvárdai szépkorú hölgyeket és urakat.
1927. május 30-án született a kisvárdai Magyar János, akit otthonában köszöntött városunk vezetője. János bácsi alapító tagja és a mai napig aktív résztvevője a Kisvárdai Férfidalárdának, és a Béres József TIT Kisvárdai Egyesületének. 2011-ben, a Bessenyei György Gimnázium 100 éves jubileuma alkalmából kiadott emlékkönyvbe a következőt írta:
-------------------------------------------------
„Azon tanárok közé tartozom, akik pályájukat a Bessenyeiben kezdték és onnan mentek nyugállományba.
Tanulmányaimat 1954-ben fejeztem be a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Kar kémia-fizika szakán. Az Egyetemi Elosztó Bizottság döntése alapján lettem a Bessenyei György Gimnázium tanára. Akkor négyen jöttünk Debrecenből: Perzse Szilvia, Horváth János, Révész Balázs és én. Révész Balázs kivételével hárman itt fejeztük be a pályát.
Munkahelyemet csak novemberben foglalhattam el, mivel a vizsgák után férfitársaimmal együtt három hónapos tartalékos tiszti kiképzésre hívtak be. Leszerelés után amint jelentkeztünk az iskolában, igazgatónk, D. Takács János nagy örömmel fogadott.
Kezdő tanárként két végzős osztályt is kaptam fizikából, mivel a később megismert nagytekintélyű idős Pirityi István kollégám megbetegedett és kórházba került. Így már az első tanévben érettségiztető tanárként is átestem a „tűzkeresztségen”.
Az iskolában akkor tanító tanárok többsége idősebb, középkorú, nagy pedagógiai tapasztalattal rendelkező pedagógus volt. Ők voltak a nevelés és tanítás mesterei. Segítségük megkönnyítette beilleszkedésünket a tantestület munkájába. A körülmények úgy hozták, hogy mindig több fizikát tanítottam, mint kémiát. Ezért ismereteimet bővítendő, rendszeresen részt vettem az oktatási kormányzat által szervezett fizikatanári ankétokon és a nyári tanfolyamokon. 1968-ban az iskolai fizikatanári munkaközösség vezetője lettem.
Az oktatási kormányzat tantervi követelménye volt a kísérleti órák bevezetése. Ezért korszerűsíteni kellett az előadótermünket. Ezt házilag oldottuk meg Dzsubák István kollégámmal úgy, hogy minden tanulóasztalra megfelelő feszültséget biztosítottunk egy központi áramkatalizátorból. A tanulói gyakorlatokhoz megfelelő számú eszközre volt szükség.
Megyénkben működött a „Fizikatanárok Alkotó Munkaközössége”, amelynek alapító tagja voltam. Ennek keretében minden nyáron egyhetes előkészítő tábort tartottunk. E táborokban önköltségi áron kísérleti-és mérőeszközöket készítettünk. A Tanszerellátótól vásárolt és a házilag készített eszközökön túl ez biztosította azt a követelményt, hogy minden két tanulóra egy-egy eszköz jusson. Tanulóink lelkesen végezték ezeket a kétórás „mérési” gyakorlatokat. Tapasztalataink szerint ez nagyban segített e őket az elméleti anyag megértésében.
1954-től 1987-ig voltam a Bessenyei György Gimnázium aktív tanára. Emellett részt vettem a felnőttoktatásban is, ahol a nyugdíjazásom után még 15 évig tanítottam.
Szerettem és szeretem a „Besit”. Jó volt együtt lenni a kollégákkal, a tanulókkal munkában és munkán kívül. A kirándulásokon, a sportversenyeken, az almaszedésen és az építőtáborokban. Nagyra becsülöm volt iskolámat, és hálás vagyok, amiért nem feledkezik meg nyugdíjasairól és minden iskolai rendezvényre meghívja őket. Aktív koromban, amikor még fiatal voltam többször hívtak más iskolába és vegyi üzembe.
Jól tettem, hogy a Bessenyeiben maradtam tanár.”
--------------------------------------------------------
Isten éltesse őt erőben, egészségben!
Kisvárda Város Önkormányzata
Híreink 
