Kisvárda Város Honlapja

Fejlec01

A „Friss” mackók lettek a legeredményesebbek!

November elején vettük észre a Facebookon, /hát, hol máshol? :-)/ Ésikné Kocserha Babett bejegyzésében, hogy országos akció indult megyénkben, azon belül Kisvárdán is, „Legyen minden mentőautóban egy plüssmackó a gyerekeknek!” címmel. A felhívás az akció részleteit, célját, illetve a gyűjtőpontok listáját is tartalmazta.

Gondolkodás nélkül adtuk le jelentkezésünket gyűjtőpontnak és médiatámogatóként naponta többször hangzott el rádiónkban a gyűjtési felhívás. A hozzánk macival betérőknek pedig, amolyan „köszönő ajándékként”, stúdiólátogatást és ott fotózkodást ajánlottunk fel.

November 5-től, egy hónapon keresztül, december 6-ig fogadtuk a mackókat és felajánlóikat. Számtalan önzetlen jótékonykodó - óvodás-csoport és iskolai osztály, munkahelyi kollektíva, egyesület, civil szervezet, magánemberek, családok, baráti társaságok - érkeztek hozzánk az egy hónap alatt. Fiúk és lányok, férfiak és nők, anyukák és apukák, kortól, nemtől és mindennemű hovatartozástól függetlenül kopogtattak ajtónkon – valaki többször is – mackóval a táskában. Valaki vadonatújat, valaki egyet, valaki hármat, valaki egy táskával, valaki hatalmas zsákban vagy dobozban, gondosan előkészítve szállította be stúdiónkba a gyógyító mackókat. Legifjabb adományozónk a 4 hónapos Ricsike volt, a legidősebb pedig Böbe néni, akinek nem illik a korát elárulni ;-).

Eleinte még csak a műsorvezetőink által hozott macik ücsörögtek a kanapénkon, majd már nem csak, hogy leülni nem tudtunk rá, de még egy asztallal is ki kellett bővítenünk „Mackófalvát”. Volt közöttük kicsi és nagy, barna vagy jegesmedve, de még koala és panda is. Az egyiknek kalap, a másiknak szívecske, valamelyiknek pedig virág volt a kezében. Volt nagy pocakos, hosszú szőrű, de vékony, vászon is. Volt amelyik kacsintott, esetleg napszemüveget viselt, de olyan is, aminek ha megnyomtuk a hasát brummogott :-) Egy közös tulajdonsága volt mindegyiknek: jótékony céllal utaztak hozzánk. Lehet, hogy a padlásról, a fiók mélyéről, esetleg a könyves polc széléről, de az is lehet, hogy egyenesen az ágyból, kis gazdája mellől. Volt olyan kis óvodás, aki megpuszilta, mielőtt itt hagyta nálunk, és olyan is, aki még integetett is neki, mikor elment tőlünk.

Az biztos, hogy várakozáson felüli sikerrel, boldog arcokat látva, sok jótékony embert megismerve, mi is egy boldog hónapon vagyunk túl és most olyan „üres” lett a stúdiónk.

December 8-án, miután gondosan eldobozoltuk alkalmi vendégeinket, Major Tamás, rádiónk állandó támogatójának segítségével elszállítottuk őket Tiszakanyárra, ahol a Háda Kft. jóvoltából, közösen fürdenek egy nagyot, hogy aztán becsomagolva, ott csücsüljenek a mentőautók szélvédőjén. És reméljük, hogy minél tovább csücsülnek majd ott, hogy ritkán lesz szükség arra, hogy egy mentővel szállított gyermekhez kerüljenek. De biztosan tudjuk, hogy ha már ott lesznek, a beteg kis manóknak sok-sok örömet és gyógyító perceket okoznak majd.