A szeméttárolóknak Kisvárdán kemény sorsuk van: hol eltörik, hol felgyújtják, hol megcsonkítják őket. Egyes hulladékgyűjtők akár évekig „élhetnek” éppen és egészségesen, de ahhoz nagyon szerencséseknek, no és persze jó helyeken kell lenniük.
Persze egy csonkítás anyagilag nem annyira megterhelő, de legalább annyira bosszantó, mint egy leégés. Arról nem is beszélve, hogy míg egy lángoló szemetest akár tulajdoníthatunk gondatlanságból, nem szándékosan elkövetett balesetnek is, addig egy kerék-eltávolítást már semmilyen jóindulattal nem lehet véletlennek titulálni.
Már csak azért sem, mert a fotón látható szeméttároló bal első kerekét nem holmi gyermekcsínynek vélt rongálással, hanem annak rendje és módja szerint, szakszerűen, csavarhúzóval, a műanyag borítást még csak véletlenül sem tönkre téve távolították el.
A természetesen most is (és örökre az maradó) ismeretlen tettesek jelen esetben „csak” egy szemetes kerék árával, körülbelül tízezer forinttal vékonyították az önkormányzat pénztárcáját, viszont nagyban megnehezítették a hulladékszállító cég munkatársainak munkáját.
Felmerülhet mindenkiben a kérdés: vajon mire jó egy ilyen kukakerék? Kíváncsi lennék a válaszokra, mert lehet, hogy az én fantáziám túl gyér, de nekem a „semmire” válaszon kívül más nem jut eszembe.
A kisvárdai szeméttárolók szomorú sorsának okozóit persze könnyű lenne kamerával megfigyelni, így őket kézre keríteni, de azért valljuk be őszintén, hogy igazán nagy luxus lenne minden szeméttároló környékére térfigyelőt felszerelni.
Ráadásul, minden kukarongálós,-gyújtogatós,- csonkítós eset sűrűn lakott, éjszaka is jól kivilágított területen történik. Hogy látott-e valaki valamit is? Á, dehogy. Egyik esetben sem....
Talán, ha az önkormányzat nem vállalná magára a károk helyreállítását, az egyáltalán nem olcsó új szeméttárolók beszerzését, hanem azokat az érintett lakóközösség fizetné meg, akkor már látnának, hallanának az emberek. Talán....
Durucz Gabi