Kedden délután –december 18–án–vettek végső búcsút a családtagok, a munkatársak, a volt kollégák, szomszédok, ismerősök s tisztelői, a több mint fél évszázadot a Kisvárdai Felső–Szabolcsi Kórház röntgen osztályán dolgozó főorvostól, Dr. Oláh Máriától, a kisvárdai régi temetőben. A kórház nevében Dr. Mezey Károly orvos igazgató búcsúzott a volt munkatárstól.
„A Felső–Szabolcsi Kórház vezetősége és minden dolgozója nevében szeretnék végső búcsút mondani Dr. Oláh Mária röntgen főorvos asszonytól, szeretett munkatársunktól. Szeretnék búcsúzni a kis Jókai utca minden lakója nevében is, ahol szomszédok voltunk és ahol mindenki épp úgy szerette és tisztelte Őt, mint munkahelyén. Ebben a csendes kis utcában valamennyiőnk tiszteletét és csodálatát elnyerte a hivatásának minden terhét cipelő orvos házaspár, Dr. Oláh Mária és Dr. Perjés István, akik oly sok szeretettel és gondossággal nevelték okos fiaikat…. Családján kívül a hivatásába kapaszkodott. Az orvosi hivatásba, ami nem csak a beteg emberekre sugározza az áldásos gyógyulást, hanem megnemesíti és megacélozza művelőjét, magát az orvost is. Dr. Oláh Mária orvosi esküjétől haláláig hűséges volt hivatásához, betegeihez, munkatársaihoz és a Kisvárdai Kórházhoz. 1960–ban szerezte diplomáját a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Házassága révén már 1961–ben a Kisvárdai Kórházban gyakorolta hivatását mind a legutóbbi időkig. Múlt évben köszöntöttük őt 50. Kisvárdai Szolgálati Éve alkalmából. Fél évszázad már történelmi lépték, amit ő példaadó hűséggel, kórházunk rtg. osztályán a felső-szabolcsi betegek szolgálatában töltötte el. A hűség, ez a nemes, kiemelkedő értékű emberi erény, ami a mai rideg világban egyre ritkább kincs, neki a lelkéből fakadt és megvalósult benne a shakespeari tömör igazság: ”Légy hű magadhoz, s mint napra éj következik, hogy ál máshoz sem lész!” A halál, ami Dr. Oláh Máriát elragadta, mindnyájunk sorsa. Valamennyien elmegyünk a minden élők útján. Mégis! Az orvos halála talán más halál. Amíg az útja végére ér addig sok–sok embernek egészségét adta vissza, életét mentette meg. Így az út vége, a halál különös értelmet nyer: megtette a legnemesebbet, az emberekért élt. Ezért az elmúlás nem pont, hanem felkiáltó jel egy szép, igaz és tartalmas élet után! A röntgen szakorvos nem gyógyszerrel, szikével, vagy gyógyászati eszközökkel gyógyít, hanem a gyógyításhoz szükséges legfontosabb kulcsot a diagnózist adja a klinikus kezébe. Magam is tanúja és élvezője lehettem kiváló kollégánk gyógyító tevékenységének. Sebész orvosként oly sok alkalommal fordultam hozzá tanácsért egy–egy beteg diagnózisa ügyében és kaptam tőle mindig pontos, alapos és –ami nem szokványos– a vizsgált beteg sorsába, élethelyzetébe beleérző véleményt. Gyakran fordult elő, hogy röntgen vizsgálat értékelése közben Ő maga hívott fel vagy keresett személyesen, hogy ráirányítsa figyelmemet a beteg sorsát meghatározó észrevételére. Leletezhetett volna „papíralapon” vagy elektronikus úton, Ő azonban többre törekedett. És ez nem csak hivatástudatból eredt, hanem belső sugallatból, lelki indítékból, amit úgy nevezünk: emberszeretet.
Harsányi Imre főigazgató, Dr. Oláh Mária főorvos és Dr. Mezey Károly orvosigazgató
az 50. Kisvárdai Szolgálati Éve alkalmából köszöntötték
Közvetlen munkatársai, a kórház valamennyi dolgozója és a Jókai utca lakói csodálattal és lélegzet visszafojtva látta, hogy csaknem egy évig, amióta a gyilkos kór eluralkodott szervezetén, micsoda akaraterővel, egyre fogyó testi erejének összeszedésével két sugár vagy kemotherapia között is rendületlenül ment a kórházba szolgálni betegeit.
Dr. Oláh Mária röntgen főorvos élete és hivatása egyszerre ért véget. Úgy halt meg, mint a pompeji katona: utolsó leheletéig teljesítette szent kötelességét.
Így marad meg emlékezetünkben és így marad példaképünk! Isten vele Főorvos asszony, Marika, nyugodjon békében!”
Vincze Péter
Híreink 
