ALBERT FLÓRIÁN......nincs olyan magyar ember, aki ne ismerné, vagy ne hallott volna róla. A szerencsésebbek nem csak a televízióban, hanem élőben látták focizni. A még szerencsésebbek pedig ismerték is Őt. Kezet foghattak vele, megölelhették, a barátja lehetett, s ami még nagyobb áldás, vannak, akik büszkén mondhatják el magukról: „Ő az én édesapám, Ő az én nagypapám.”
ALBERT FLÓRIÁN egész életét, pályafutását nehéz szavakba foglalni. Olyan példakép, amilyen soha nem volt és nem lett azóta sem!
A fiatal srácok a tereken Albertek akartak lenni, a Flóri névre a fél ország felkapta a fejét, azok is, akik a futballpályának még a környékét sem látták. Mind e mellett a barátok, csapattársak úgy emlékeznek rá, hogy rendkívül szerény, rokonszenves, tisztelettudó, jó magatartású, jó modorú, intelligens ember volt a magánéletben éppúgy, mint a pályán.
Kevés olyan labdarúgó van, aki neve mellett nincs felsorakoztatva számtalan klub és csapat, ahol játékosként kvalifikálják. ALBERT FLÓRIÁN azon kevés sportolók közzé tartozik, aki családján kívül EGY CSAPATnak szentelte az életét: a FERENCVÁROSnak.
„Mint Kosztolányi fái, úgy tartoztam az Üllői úthoz.
A rosszakaróim azt mondhatták, úgy álldogál Albert a Fradi-pályán,
mint az Üllői úti fák, csak azoknak nincs csípőn a kezük.
Hát igen, valóban ott álldigáltam, még néha csípőn is volt a kezem,
de két álldigálás között bemutattam néhány cselt, rúgtam néhány gólt,
szereztem némi örömöt több százezer futballbarátnak.
Nekem a Fradi-pálya jelentett mindent, én, a vidéki kis srác, ott lehettem-lettem valaki.
Jó sorsom oda vezényelt, mert valahol fenn úgy döntöttek rólam,
hogy a Ferencváros legyen az életem.
Örömök értek, csalódások – még vén fejjel is –,
barátok hagytak el, de talán nem túlzás, ezrek jártak miattam meccsre.
Ez volt a bázis, a futballanyaföld, ahová,
mint a fel-feldobott kő, mindig visszahulltam.”
(Albert Flórián)
ALBERT FLÓRIÁNnak megadatott, hogy majdnem ötszázszor játszott a FERENCVÁROS játékosaként, és ebből közel négyszázszor gólt rúgott. Ezt a 0,7-es gólátlagot azóta sem tudták felülmúlni.
Erre a kivételes emberre emlékeztünk egy hónapon keresztül Kisvárdán.
Az ALBERT FLÓRIÁN életéről szóló kiállítást a 2011-ben alapított Albert Flórián Alapítvány tagjai álmodták meg és keltették életre. A különleges kiállítás fő szegmense természetesen az ARANYLABDA és az ARANYCIPŐ, de számos olyan fotó, emléktárgy és személyes dolgok is a szemünk elé tárultak, melyeket csak ezen alkalomból, „csak itt és csak most” láthattunk. A zöld-fehér katona ládája, a kimenős sötétzöld melegítő, melyre kézzel van hímezve a FTC felirat, a csodacipő, az edzői síp, a munkakönyve, Ő és felesége jegygyűrűje, nyaklánca, karórája, kitüntetései, a világválogatott melegítője, családi,-gyermekkori fotói és pályafutásának állomásai.
A kiállítás megnyitóján dr. Seszták Miklós országgyűlési képviselő és Leleszi Tibor Kisvárda polgármestere mint házigazdák, Kiss Norbert ifjúságért és sportkapcsolatokért felelős helyettes államtitkár pedig mint meghívott vendég mondta el köszöntő beszédét a zsúfolásig telt Konferencia Központ dísztermében.
A kiállítást Kubatov Gábor országgyűlési képviselő, a Ferencvárosi Torna Club elnöke és Albert Magdolna, Albert Flórián lánya nyitotta meg.
„Immár nyolcadik alkalom volt, hogy megnyitottuk az Albert Flórián Emlékkiállítást. Ez ugyanolyan megható pillanat volt számomra, mint az első, hiszen amikor az édesapámról beszélnek, feltörnek olyan emlékek, amelyek vidámak, ám valamennyire mégiscsak torokszorítóak, hiába két éve már, hogy apu elment…” - mondta meghatottan, könnyeivel küszködve Magdolna, kiemelve és megdicsérve a helyiek elhivatottságát, akik több napon keresztül éjt nappallá téve azon dolgoztak, hogy olyan formában legyen látható az emlékkiállítás, amely méltó Albert Flóriánhoz.
Kisvárdán pedig nem csupán a futballt, de a CSÁSZÁRT is szeretik az emberek. Közel harminc, Kisvárdáról és környékéről toborzott ferencvárosi érzelmű drukker bújt zöld-fehér csíkos szerelésbe a jeles esemény apropóján, akik mind ALBERT FLÓRIÁN előtt tisztelegtek.
Nem is akárhogyan! Úgy, ahol még egy kiállítás alkalmával sem!
Az ünnepi beszédek után, egy vezérszurkoló elindította a Fradi indulót, melyet teljes odaadással, a mérkőzéseken megszokott karjelzésekkel tarkítva adtak elő a drukkerek, még két további Fradi-nótával tarkítva. A szurkolói meglepetés ALBERT FLÓRIÁN nevének háromszori skandálásával zárult.
Az egyedi kiállításon nem csupán régi-és új videó felvételeket láthattak a vendégek a kivetítőn, de a „zenei sarokban” meghallgathatták ALBERT FLÓRIÁN hangját is, ahogyan a „Nem is olyan nagy dolog a foci” című dalt énekli.
A kiállítás kronológiai útvonalán végighaladva, a bronz Albert-szoborhoz érve elérzékenyültek az emberek. A vitrinben az utolsó általa dedikált Fradi-mez, az emlékmeccsre készített fekete Albert mez, a kórházi rádió és keresztrejtvény...... A vitrin tetején a temetés és a megemlékezés fotói, a szobor-arc alatt pedig a szemfedő nemzeti színű és zöld-fehér zászlók. S mire már a könny is kicsordul, ránk tekint a CSÁSZÁR arról az „elmenő” képről, melyen jön felénk, de mégis elmegy. Melyen ugyanolyan alázatos, egyszerű, szerény tekintet néz ránk, ahogyan életében nézett.
Pedig Császár volt és Az is marad örökre!
Nem csak a Fradi-drukkereknek, hanem minden magyar embernek!
Durucz Gabi
- Köszönet nyilvánítás -
Mikor megtudtuk, hogy városunkba érkezik a Császárról szóló kiállítás, zöld-fehér szívünk csordultig telt lelkesedéssel és izgalommal. Teljesen természetes volt, hogy a kiállítás felállításában, elrendezésében segíteni szeretnénk, melyhez a főszervező városvezetés engedélyét is megkaptuk.
Minden időnket a kiállítóteremben töltöttük. Féltve, kincsként védve, mint a hímes tojásokat, olyan óvatosan pakoltuk az egyes emléktárgyakat a vitrinekbe, üvegtárolókba. Szavakkal nem lehet leírni, hogy milyen érzés volt kezünkben tartani Albert Flórián edzői sípját, érmeit, kupáit, ajándéktárgyait, a Kovács Kokó Istvántól kapott és dedikált box-kesztyűjét, sportruháit és cipőit.....Nem tudjuk elmondani, hogy milyen érzés volt kezünkben tartani ékszereit, melyek éveken keresztül bőrével érintkeztek.
S amikor már az utolsó mezt, a kórházban hallgatott rádiót és ott kitöltött keresztrejtvényt raktuk a helyére, elérzékenyültünk....
A kiállításra szervezett szurkolói meglepetésre, talpig zöld-fehérbe öltözve nem csupán látványosságnak illetünk be az impozáns kiállítás tárgyai közzé, de úgy gondoljuk, hogy méltóképpen emlékezhettünk szurkolóként is Albert Flóriánra.
Mindannyian izgultunk, hisz tudtuk, most nem egy mérkőzésre indulunk. Tudtuk, hogy egyszerre ünnepélyes, meghitt, mégis szomorú is ez az alkalom, hisz még mindenki szívében nagyon friss, fájó emlék Albert Flórián elvesztése.
De úgy gondolom, nem vallottunk szégyent. Sőt! Ötletünk nem csak, hogy az első volt a kiállítás történetében, de még a célját is elérte. Felemelő érzés volt lánya Magdolna és közeli jó barátja Füredi Ancsa mosolygós, mégis könnyes szemeit látni, miközben Kubatov Gábor, a Fradi elnöke csodálkozó tekintettel és meghatódva nézte végig kis műsorunkat.
Köszönjük a lehetőséget és köszönjük minden szurkolónak, hogy kérésünknek gondolkodás nélkül eleget téve, (egyesek szabadságot kivéve) rész vettek a meglepetésben!
Hiányozni fog
A megnyitó előtt még még egyszer áttöröltük a vitrineket, ellenőriztük a mikrofonokat, felmostuk a konferenciatermet. Megálltunk a bejáratnál, vetettünk egy utolsó pillantást a teremre, majd megsimogattuk Flóri bácsi bronz arcát és bezártuk az ajtót. Kezdődhet a kiállítás, jöhetnek a vendégek. A közel egy hónap alatt, nem volt olyan nap, hogy ne néztünk volna be.
Most már vége.
Hiányozni fog!
Flóri bácsi Kisvárdáról is elment....
Soha nem találkozhattunk Vele, mégis, azt hiszem most már elmondhatjuk, hogy ismertük Őt.
Pályáját, fotóit tanulmányozva, személyes tárgyait fogva egy kicsit „részesei” lehettünk tiszteletre méltó életének.
Durucz Gabriella
és
Molnár Lajos
Híreink 
